Degas-tól Picassóig

Ma estig szalmaözvegy vagyok, és mivel úgy tűnik, minden ügyes-bajos dolgomat sikerült elintéznem (4 bankban fordultam meg az elmúlt pár napban), tegnap úgy döntöttem, a kultúráé lesz a főszerep. A Szépművészetiben csütörtök esténként jó kis programokat szerveznek Múzeum+ címmel, többek között tárlatvezetéseket tartanak kiállításokon. Egyszer-kétszer részt vettem már ilyenen, és kifejezetten üdítőnek találtam. Egészen más szemmel nézi az ember a festményeket, ha van róla némi információja, mire érdemes figyelni - túl azon, hogy első pillantásra szépnek tartja-e a képet. Tegnap azt a taktikát választottam, hogy amíg a művészettörténész beszélt, igyekeztem minél közelebb férkőzni hozzá és a témát szolgáltató alkotásokhoz, mindent kissé felületesen szemlélve, majd mikor véget ért a program, és eloszlott a tömeg, még egyszer körbejártam a kiállítást, hogy nyugodtan elmerülhessek a látványban. Leginkább a tájképeket szeretem, azokba a legkönnyebb belemélyedni. Gyakran olyan helyekre emlékeztetnek, ahol korábban már jártam. Ha út van a festményen, követem a vonalát, és ha nem zavarnak meg közben, teljesen bele tudom élni magam - mint Mary Poppins, mikor beugrott a krétarajzba. Hallom a szél susogását, a malomnál zubogó vizet, érzem a fák illatát és a talajt a lábam alatt.

Néhány alkotás annyira megfogott, hogy följegyeztem a festő nevét és a kép címét, hogy megoszthassam másokkal is az élményt. Íme:

Jean-Francois Raffaeli: Boulevard St-Michel - Már az első pillanatban megragadták a figyelmemet ezek az aranyló fények, ritkán lehet ennyire élethű ábrázolással találkozni. Szemügyre vettem egészen közelről is, vastag rétegben kente föl a festő a fehér és sárga színeket. A művészettörténész a vizes kő fényképszerűségét hangsúlyozta, és a ló előtti részre fókuszálva tényleg szinte a bőrömön éreztem az esőt.


Albert Marquet: Vezúv - Megtévesztő a címe, mert maga a vulkán alig látszik, viszont ezek a csónakok az erős kontúrral felidézik bennem a baszk halászfalvak látványát. Pont ilyen hangulatuk volt az esős-párás időben.

Monet: Vízililiomok (Japán híd) - Monet-nak hatalmas virágoskertje volt több mesterséges tóval és 5 kertésszel. Elfogadnék egy ilyen magánparkot a ház köré! Mint megtudtam, a párizsi Orangerie-ben 28 képből álló sorozata van kiállítva. Ez a helyszín kimaradt a legutóbbi látogatásomkor, de legközelebb mindenképpen bepótolom.


Paul Cézanne: Híd a tavon - Ez legfőképpen azért érdekes, mert a téma nagyon hasonló az előzőhöz, maga a kép mégis teljesen más, nem olyan idilli a hangulata. Kissé vad az összhatás, mintha vihar készülődne.


Jean-Baptiste Camille Corot: A fürdőző Diana - A kiállítás látványos nyitóképe, sajnos nem találtam jó fotót róla a neten, de mindenképpen meg akartam itt említeni, mert gyönyörű, ahogy a nő bőre ragyog a fényben, miközben a háttérben álló fák meglehetősen sötétek.

Charles Francois Daubigny: Reggel (Libák a tavon) - Ez a pasi tudott élni! Egy csónakot úszó műteremmé alakított, így egész nap kint lehetett a vízen, és ott festhetett. Rögtön arra gondoltam, hogy milyen jó lenne így élni. Reggel figyelhetném az ébredező madarakat, mint ősszel a Tisza-tónál, csak sokkal közelebb kerülhetnék hozzájuk.

Bekukkantottam egy állandó kiállításra is, amit elég gyorsan bejártam, igazán csak egyetlen szobor tetszett meg:
August Gaul: Kandúr - Ez a macska olyan látható élvezettel púposítja föl a hátát, hogy alig tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy megvakargassam az állát, mert akkor biztos dorombolva törleszkedett volna. :)

A Múzeum+ állandó programjának része a Jazz Szalon, így alkalmam nyílt kellemes zenével fűszerezni az esztétikai élményeket. A lábam önkéntelenül dobolni kezdte a ritmust, és nagyon irigyeltem azt a terhes nőt, akit a párja egyszer gyorsan körbeforgatott, míg átsétáltak a csarnokon. (Kéne táncolni járnom, mert imádom ezt a mozgást, de ma este is csak néző leszek.)

A szervezők arról is gondoskodtak, hogy mindenki kiélhesse a saját kreatív hajlamait egy közös papírszobor készítése közben. Én ezzel a rózsaszín virággal járultam hozzá:
Dolgozott egy fotós a rendezvényen, aki több képet is készített rólam alkotás közben. Lehet, hogy egyszer fönt leszek a múzeum honlapján, amint elmélyülten vágom, vagy éppen egy ceruzára tekergetem a szirmot formázó csíkokat. :)