2009. június 8., hétfő

Várakozás...

A Balatonon ragyogó idő van, én meg itt penészedem Pesten az irodában. Pedig milyen jó volt a múltkor lepkéket és mókust fotózni a strandra menet... Amúgy ezt a semmittevést lehetne távmunkában is végezni, mondjuk a tópartról.


Most elképzeltem magam egy padon ülve, laptoppal az ölemben. Körülöttem csend van, csak madárcsicsergést és a víz csobogását lehet hallani. Persze lehetnék egy vitorláson is, csak azt nem tudom, a Balaton közepén mennyire működik a mobilnet. Talán a nem létező feladataimhoz elég lenne az is, hogy telefonon felhívhatnak, ha épp eszébe jutok valakinek. (Nem jutok. Mióta jött az e-mail, hogy talán végre mehetek projektre, de pár hétig még nem lesz konkrétum, azóta úgy kezelnek, mintha nekem már lenne munkám. Érdekes hozzáállás...)


Hogy ne szenvedjek annyira, vettem bérletet az állatkertbe, és néha munka után sétálok bent egy órát. Legutóbb fotóztam (telefonnal, tehát rossz minőségben) egy sivatagi rókát. Összegömbölyödve aludt, de valahogy felébresztettem, és fintorogva (nem vicc, tényleg úgy látszott!) nyújtózkodni kezdett.




Szerintem nagyon helyes kis jószág! Mikor nem zárják ketrecbe, Észak-Afrikában él, és pont azért nagy a füle, amiért a nagymamát felfaló farkasnak. Tehát nem a hőleadás céljából. (Ezt én is a kirakott táblán olvastam, gondoltam, megosztom másokkal is a tudást.)

2009. június 4., csütörtök

Algír?

Athén helyett Algír... Ez persze még annyira sem biztos, mint amennyire a görög főváros annak tűnt. Két hete tudtuk meg, hogy Észak-Afrikában esetleg szükség lehet ránk. Hurrá. Olyan "erőforrásokat" (hivatalosan így emlegetnek minket) kerestek, akik beszélnek franciául vagy arabul. Volt egy telefonos interjú, nagyjából megfeleltem az elvárásoknak - nagyon óvatosan fogalmaztak a visszajelzéskor, kínosan kerülve az elkötelezettségnek még a látszatát is.