2009. december 27., vasárnap

Ünnepi hangulatban

"Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás."
(Márai Sándor)

Évek óta nem tudtam igazán ráhangolódni a karácsonyra, mert előtte egy-két nappal még vizsgáztam vagy dolgoztam, és a budapesti Rákóczi út sem éppen olyan környezet, ami feledtetné a szürke hétköznapokat. Idén ez végre megváltozott, bár most is 23-án volt az utolsó munkanapom az évben, viszont tettem azért, hogy lélekben is fölkészüljek az ünnepre. Ilyenkor nagyon szeretem újra gyereknek érezni magamat, ezért vettem jegyeket A diótörőre. Nagyon szeretem a táncot, balettelőadást nézni pedig minden alkalommal különleges élmény. Mindig odaképzelem magam a színpadra, a balerina helyébe. Ezúttal legjobban a keleties tánc tetszett, mert abszolút nőies volt.

Az arany hétvégén azt hittem, gondoskodtunk róla, hogy fehér karácsonyunk legyen. A szombati hóvihar után hatalmas kupacba hordtuk a havat a ház elől. Több köbméternyi lett, egyszerűen kizártnak tűnt, hogy néhány nap alatt elolvadjon. Lapátolás közben karácsonyi dalokat dúdoltam magamban, és arra gondoltam, mennyire gyönyörű az este. Nálam jobban talán csak Bikfic és Cilla élvezték a havazást. A cicánknak ez volt az első élménye a hóval, először nagyon óvatosan lépkedett, de optimista lévén hamar dorombolni kezdett, és pár perc múlva már őrült tempóban kergetőztek a kutyával, míg Cilla egy hirtelen irányváltás következtében el nem tűnt a mély hóban. Bikfic teljesen kétségbeesett, megpróbálta kikaparni őt a mancsával, én pedig alig bírtam abbahagyni a nevetést.

A fát szokás szerint utolsó pillanatban vettük meg, 23-án késő délután indultunk el érte. Mivel már egy ideje nosztalgikus hangulatban vagyok, Balázs bánatára nem bólintottam rá az első ezüstfenyőre, ami az utunkba került, mert az a fajta szép ugyan, de hiába szagolgatja az ember. Tulajdonképpen szerencsénk volt, mert a második helyen találtunk megfelelőt. Összesen 3 lucfenyő várta még ott a gazdáját, és nem is kellett közel hajolnom ahhoz, hogy megcsapja az orromat az ismerős illat. Az árus elkezdte magyarázni, hogy citromillatú nordmann csak jövőre lesz, de rögtön közbevágtam, hogy nekem fenyőillatú fenyő kell. És plafonig érő, ez sem volt alku tárgya. (Persze a tetőtérben nem 3,30 a belmagasság, mint a pesti lakásunkban.) Kiválasztottuk tehát a legnagyobbat, és nyugodtan kijelenthetem, hogy gyönyörű karácsonyfa lett belőle.

Az volt a terv, hogy karácsonyra ideköltözünk Érdre, és valóban itt is töltjük most az időnk nagy részét, de még rengeteg holmink van a Nagy Diófa utcában, ezért kissé "tudathasadásos" állapotban vagyunk. Időnként elhangzik olyan mondat, hogy mit kéne még "hazahozni otthonról". Például nincs még itt a matracunk, ezért a kanapén alszunk, a fürdőszobát viszont birtokba vettük. És IMÁDOM! Reggel sütött rám a nap, míg fogat mostam. Még sosem volt ilyen világos fürdőszobám, pedig mindig erről álmodtam.

2009. december 22., kedd

Körte fahéjjal és csokoládés-jázminos selyem krémmel

Nem, nem kezdtem őrült kísérletezésbe a konyhában, legalábbis nem a desszertek terén, csak a lakberendezésnek köszönhetően tobzódunk a színekben. Az utóbbi hónapokban olyan kérdéseken töprengtünk, hogy jó-e a "silk" és "timber" csempénkhez a "jázmin" illetve "csokoládé" élvédő, harmonizál-e a "fahéj tölgy" szekrényajtóval a "világos vadkörte" bútorlap és a "woodline cream" munkalap, milyen szegélyléc illik az "artwood" padlóhoz... Ez a sok-sok fantázianév a faerezetes barna és a krémszín megannyi árnyalatát takarja, és tényleg nem egyszerű megtalálni mindenből a megfelelőt. A bőség zavara! És tényleg ahány gyártó, annyi minta, szín és elnevezés. A memóriánkra hagyatkozni több mint veszélyes. (A képen a lépcsőnk - egy kis ízelítő a kavalkádból.)
Vasárnap járt nálunk a bútorasztalos, aki szerencsére hozott magával kis kártyákat, sorra oda is próbálgattunk őket a csempékhez és egymáshoz, míg végül megtaláltuk a (remélhetőleg) ideális kombinációt. Ugyan kész konyhánk csak januárra lesz, de ez nem gátja a költözésnek. Van másik a házban, lesz hol főzni. (Nem sűrűn szoktam... :) )


2009. december 15., kedd

Hóesés és advent

Hétvégén végre megérkezett az első hó! Érden hatalmas pelyhekben hullott, én reggel csak álltam a konyhában, szinte megigézve bámultam kifelé az ablakon, nem tudtam betelni a látvánnyal. Gyerekként mindig hittem benne, hogy gyógyító hatása van, mert telente rendszeresen megfáztam, de a vágy, hogy kimehessek játszani ebbe a fehér csodába, mindig erősebb volt, mint a betegség, és egyetlen nap alatt újra egészséges lettem. Ma Erikával egész nap felváltva nézegettük az előrejelzést és a felhőket, hogy jön-e már a beígért havazás. Egyelőre nem érkezett meg, de bízom benne, hogy ami késik, az nem múlik…

Minden évben szurkolok, hogy fehér legyen a karácsony, ennek a jele a hóváró doboz is a bejegyzések fölött. Tavaly ezt úgy sikerült megvalósítani, hogy síelni mentünk az osztrák-olasz határhoz. :) Ebben az évben nem tervezünk ilyesmit, viszont az idei adventi időszak más okból különleges számomra. Bizsergető érzés örömteli várakozással tölteni az időt! (Feledteti a macedón projektet is, amire valószínűleg amúgy is hiába várnék.) Tulajdonképpen ez lenne az advent lényege, hogy ráhangolódjunk valami különlegesre, ami teljesen más, mint a szürke hétköznapok. Utoljára 18 éves koromban karácsonyoztam Érden, de örömmel jelentem, hogy a lakásunk már használható állapotban van, szombaton megvettük a kiszemelt hálószobabútort, és hősies erőfeszítések árán sikerült össze is szerelnünk, gyakorlatilag nincs már akadálya a költözésnek. Tennivaló maradt még bőven, de nem akarom a végtelenségig húzni-halasztani, hogy birtokba vegyük az új otthonunkat.


2009. december 4., péntek

Új otthon

Végre elérhető közelségbe került a költözés. A szakmunkák közül már csak a laminált padló lerakása van hátra (ez elvileg szombat estére készen lesz), utána megkezdhetjük a berendezést és a költözést. Tegnap jártunk az IKEA-ban, eredetileg indukciós tűzhelyet akartuk venni, de elment az idő a svéd húsgolyókkal (barna szósszal és áfonyalekvárral nagyon finomak!) és a hálószobabútorokkal. Utóbbiból a jelek szerint megtaláltuk a tökéleteset. Mindkettőnknek tetszik az ágykeret, kapható hozzá praktikus támla és tárolódoboz, sőt még fésülködőasztal is van a sorozatban, ékszertartó fiókkal. Egész egyszerűen ránk vár. :)

Egyébként nem könnyű összeegyeztetni az elképzeléseinket, általában egészen más stílusban képzelünk el egy-egy helyiséget, de eddig még mindig sikerült mindkettőnk részéről vállalható kompromisszumot kötni. Ez többnyire úgy zajlik, hogy egyikünk bedob valami teljesen agyament ötletet, amitől a másik hátán futkosni kezd a hideg, kerek perec nemet mond, majd kicsit később közösen átrágjuk, szelídítjük, végül elemeiben fölhasználjuk az eredeti elképzelést.

Ezúttal én vagyok az, akinek túlzottan beindult a fantáziája, hogy milyen színekkel és mintákkal kellene élénkebbé tenni az alapvetően barnákat fölvonultató burkolatokat és bútorokat. Nagyon szeretnék rózsaszíneket a hálószobába, de ez Balázst sokkolta, ezért finomítottam a terven, és tavaszias hatást szeretnék elérni. Ehhez sok üde zöld kell, de belefér némi utalás a virágszirmok rózsaszínjeire is. Továbbgondolva a témát a másik két szobát a télnek (kék-fehér, ez már adott) illetve az ősznek (sárga-vörös-barna, itt eredetileg is sárga a függöny) szentelhetnénk, a nyarat pedig a terasz és az erkély képviselheti.