Karnevál

A szombati programunk a karnevál jegyében telt, sorra jártuk a környező és távolabbi (franciaországi) baszk kisvárosokat. Jelmezbe öltözött farsangolókba, földíszített házakba, vonuló rezesbandákba és óriási, táncoló bábokba botlottunk lépten-nyomon. Igazi bulizós hangulat uralkodott a spanyolországi területeken, pedig az időjárás nem utalt arra, hogy temetni lehetne a telet. (Vagy a koporsóját égetni, ahogy Mutrikuban tették.) Mindenesetre nagyon élveztük, hogy ilyen pezsgő életbe csöppentünk bele. Érdekes módon a határ túloldalán, Ainhoában nyoma sem volt ünneplésnek, tipikus csendes kisvárosnak bizonyult (egységes külsejű házakkal), bár késő délutánra az autóforgalom megélénkült. Lehet, hogy estére tartogatták a meglepetést, de ezt nem vártuk ki. A környéken a jelek szerint nem ismerik a téli gumit, és a nyárit is addig használják, amíg tükörsima nem lesz. A bérautónkon is az volt, ami ugye havas esőben, hóesésben a szerpentinutakon nem túl szerencsés (mentségükre szolgáljon, hogy arrafelé ez nagyon ritka jelenség, a recepciós hölgy a szállásunkon nem győzte hajtogatni, hogy ez nem normális), nem akartuk még azzal is tetézni, hogy ránk esteledik, és sötétben ralizunk hazafelé. Éttermet nehezen találtunk vacsoraidőben, zsúfolt bárokban ehettünk volna valami szendvicsfélét, vagy a kikötőnél egy határozottan nem bizalomgerjesztő helyen. Utóbbiba csak belestünk az ablakokon, és inkább visszasétáltunk a kocsihoz, de ha már arra jártunk, lefotóztam a tengeren ringatózó csónakokat, mert idilli látványt nyújtottak. Szerencsére találtam egy párkányt, amin stabilan megállt a fényképezőgép a 20 másodperces (=iszonyat hosszú!) záridő alatt.
A képeket a szokásos helyre töltöttem föl. Egy-kettőnél odahamisítottam a napsütötte színeket, mert már untam a sok szürkét. Bocs, ha túl erős. :) Kicsivel naplemente előtt kezdtek ugyan oszlani a felhők, de ereje már nem volt a napnak.