2015. május 10., vasárnap

Értékrend

Mivel nemrég eléggé szétesett az életem, és nehezemre esik újra összerakni úgy, hogy jól is érezzem magam benne, visszatértem az alapokhoz. Néhány héttel ezelőtt Londonban Dr Demartini előadásán ültem, inkább kíváncsian, mint lelkesen. Korábban a nevét sem ismertem, pedig híres emberként beszéltek róla, és sokan kifejezetten miatta érkeztek. Persze nem ez számít, hanem az elmélet, amely szerint akkor tudjuk elérni a kitűzött céljainkat, ha azok összhangban vannak a legfontosabb értékeinkkel. Az agyunk úgy van összerakva, hogy különben szabotálni fogja az erőfeszítéseinket. (Lásd Buffy Summers az állásinterjún: "Because... I want to be part of the Double Meat experience".) Ez a gondolat nem volt újdonság számomra, Hyrum Smith könyvében (Ami igazán számít) már találkoztam vele. Ő az életben betöltött számtalan szerepből kiindulva segít meghatározni, mi is a létezésünk célja. Ha jól emlékszem, személyes küldetésnek nevezi a végeredményt. Demartini máshonnan közelíti meg a témát, a honlapján van egy 13 kérdésből álló gyakorlat, pl. Milyen tárgyakkal veszed körül magad? Mire költöd a pénzedet? Mivel töltöd az idődet? Ezek még elég egyszerűen megválaszolhatók, bele is vágtam, aztán elakadtam olyanokon, hogy vajon mit szoktam én vizualizálni, ami meg is valósul, és miről beszélgetek magammal... Mostanában erősen hullámzó a hangulatom, szóval nem feltétlenül pozitív a kép vagy a néma dialógus a fejemben - a negatív pedig nem visz közelebb a céljaimhoz.