2013. november 23., szombat

Francia - magyar (poszt)impressziók

Vasárnap zár a Magyar Nemzeti Galéria meghosszabbított kiállítása. Anyuék ma másodszorra nézték meg, én először jutottam el, és nagyon meglepett, hogy nem volt tömeg. Csak egy-két gyerekcsoport zavarta meg a nézelődésünket, de amikor elvonultak, teljes nyugalomban, kellő távolságból szemlélhettük a festményeket. (Nem volt az iskolásokkal különösebb baj, csak sokan voltak egyszerre egy helyen.)

Rengeteg festő műveit mutatták be, köztük egyet nagy kedvencemtől, Paul Signac-tól:



Kivételesen nem az nyűgözött le, ahogy a vizet megfestette (ebben szerintem egyébként verhetetlen), hanem az, milyen tökéletesen kavarog, majd oszlik el a levegőben a füst.

Voltak természetesen más remekművek is. Többször visszamentem a tárlat elejére, hogy sorra végignézzem őket - újra és újra.

Sisley:


A jobb alsó sarok zseniális! Vajon mennyi ideig kellett figyelnie a tükröződéseket, míg végre sikerült így elkapnia a látványt?

Szinyei Merse Pál:


Virágzó almafák - néhány méterről tökéletes a térhatás. Sőt, az ember szinte látja magát, amint  odamegy, és leheveredik a fa tövébe.

Renoir:


Csodálatosan élénk színek.

Monet:


Perlmutter Izsák:


Erről a festőről most hallottam először, de biztosan nem utoljára.

Szintén új név volt számomra Maximilien Luce-é, de sajnos az ő kiállított képét nem találtam meg, mivel cím nélküli alkotás (útépítő munkásokat ábrázol). 

Csók István:


Délszláv útikönyvbe illő kép.

Cézanne:


Ilyen reggelekért érdemes korán kelni.