2010. március 31., szerda

C4 Grand Picasso

Hívtak minket a Citroën szalonból, hogy mehetünk kipróbálni az új C4 Picassót. Balázs már a múltkor is nagyon szemezett az automata sebváltóval, ami engem nem hozott lázba - már annak is örülnék, ha a manuálissal lenne rutinom, mert a sajátunk olyan, és az autóvezetés terén sajnos elég rugalmatlan vagyok, nincs kedvem valami teljesen újat megszokni. Ez a kocsi viszont lenyűgözött. Először is: hatalmas. Nem a "sima" verzió volt, hanem a Grand, ami azt jelenti, hogy akár 7 ülés is lehet benne, vagy elképesztően tágas csomagtér. Van panorámaszélvédője, mint a C3-nak, plusz rendelhető tetőablak - szerintem pár év múlva az új modell egy üvegbuborék lesz. :) Imádom, hogy van egy csomó pohártartó és egyéb hely pakolni, hátul 3 egyforma ülés van, és középen sem kell felhúzott lábbal utazni. A szalonban megint jó fej volt a srác (ezúttal egy másik), mert emlékezett rá, hogy Balázs tavaly ott vette az autóját. Megbízott bennünk annyira, hogy odaadta a slusszkulcsot, és édes kettesben tehettünk egy kört. Ennél jobb módja nincs a tesztelésnek! Senki nem szól bele, nem kell úgy tenni, mintha tényleg gondolkoznánk a vásárláson, és bármi személyeset megbeszélhetünk, ami eszünkbe jut útközben. Balázs arca ragyogott, le is fényképeztem, de láthatóan nem díjazta az ötletet, hogy fölkerüljön a blogomba, ezért csak olyan fotót mutatok meg, amin nem felismerhető. :) Íme:

2010. március 29., hétfő

Reggeli vendég

Újabb fajjal találkoztam a teraszunk környékén. A hátsó szomszédnak van egy kiszáradt mandulafája, ahonnan szeretnek nézelődni a madarak. Többnyire fekete rigók érkeznek, de ma reggel egészen különös kiáltásokra lettem figyelmes. Hang alapján nem tudtam azonosítani, ezért az ajtóhoz lopóztam, és óvatosan elhúztam a függönyt, hogy láthassam. Ennyitől nem lettem sokkal okosabb, mert pont a madár mögül jött a fény, így a színeit nem láttam, de a mozgása, mérete és formája alapján szajkónak tippeltem. Hirtelen eszembe is jutott, hogy olvastam egyszer egy novellát a mátyásmadárról, és erre a fura hangra ráillik a leírás. Az irodába érve rá is kerestem, hogy tényleg azonos-e a szajkóval, és igen. A hangját pusztán a memóriámra támaszkodva kissé nehézkes volt ellenőrizni, ezt a hangmintát találtam a neten, ami elvileg szajkóé, és hasonlít.

Kedvenc éttermek

Ritkán lelkesedem éttermekért, de mostanában két olyan helyen is megfordultam, ami érzésem szerint "kerek egész" volt: finoman főztek, esztétikusan tálalták, lehetett egészségesebb ételeket választani, és kellemes hangulatot teremtettek.
Az egyik Veszprémben az Elefánt, ahol eredetileg csak egyszer akartunk ebédelni a csapattal, de annyira tetszett, hogy másnap visszamentünk. Egyébként Szilda talált rá a neten, mikor már majdnem föladta a keresést. Nem könnyű megfelelőt választani, ha valakinek ennyire speciális az étrendje (=nem eszik sem húst, sem tojást, sem tejterméket).
A másik új kedvencem a Vapiano, ide Balázs vitt el szombaton. Nagyon örültem neki, mert imádom a mediterrán hangulatot és az olasz paradicsomlevest, tésztából meg szinte korlátlan mennyiséget képes vagyok megenni. Ha mindezt modern környezetben, hosszas várakozás nélkül megtehetem, akkor nálam nyert a hely. (Rémálmom az olyan puccos étterem, ahol egy nagy hodályban, hatalmas asztaloknál, fapofával járkáló pincérek között kell enni, és az a benyomásom támad, mindenki engem figyel, hogy helyesen használom-e a halkést.) Itt még a humornak is jutott némi tér, a pultok fölött egy nagy táblán idézeteket olvashatunk, például ezt: "Ha az építész téved, eltakarja borostyánnal. Ha az orvos téved, eltakarja a föld. Ha a szakács téved, eltakarja szósszal, és új receptnek nevezi."

2010. március 22., hétfő

Tesztvezetés kétszer - két külön világ

Úgy látszik, a BMW-nél nem szelektálták az autóvásárlási szokásaik alapján a tesztvezetésre jelentkezőket, mert Balázs kapott időpontot vasárnap délelőttre. Nem tudom, miért, de úgy döntött, hogy nem az új limuzint, hanem az X1-et akarja vezetni. Nekem lényegében mindegy volt, az én rutinommal kínszenvedés Pesten autózni, ezért csak utasnak mentem. Egyébként sem vonz ez a márka, a terepjárókat meg egyáltalán nem tartom szépnek. Azt elismerem, hogy nagyon erős a motor, emelkedőn is gond nélkül gyorsultunk, és szinte észre sem vettük, már 150-nél járt a mutató. Érzésre viszont nem volt semmi különös. Kicsit duzzogtam is magamban, mert hátra kellett ülnöm (az értékesítőnek "jár" az anyósülés, ami szerintem baromság, főleg, ha a reklám szlogenje is az élményt helyezi a középpontba), viszont remekül szórakoztam azon, hogy Balázs mindenfélét kérdezgetett: ez szériatartozék vagy extra, van-e jobb minőségű hifi, milyen motorral lehet még kapni, stb. Sőt, a végén kért katalógust és árlistát is. (Előbbi német nyelvű, ami szerintem nem igazán elegáns megoldás egy magyarországi szalon részéről.) Mintha komoly érdeklődők lettünk volna! :)

Dolgunk végeztével átballagtunk a közeli Citroën kereskedésbe, ahol nyílt hétvégét tartottak az új C3 tiszteletére, és ha már így belejöttünk, azzal is mentünk egy kört. Annyira más volt a hangulata az egésznek! Először is: léggömbök díszítették az összes kiállított autót, ami picit talán gyerekes, de nekem tetszett, mert barátságos légkört teremtett. Az eladók nem voltak olyan elegánsak, és nem is vették magukat annyira komolyan. Ez jól jött, mert ülhettem elöl, és lássuk be, a szélvédőn át feltáruló panorámát onnan lehet igazán élvezni. (Nem is értem, hogy juthat valakinek eszébe egy potenciális vásárlót arra kárhoztatni, hogy a hátsó ülésen szorongjon...) Tehát lelkesen kocsikáztunk, Balázs megint érdeklődött a technikai részletekről, és megbeszéltük, hogy keresnek minket, ha a C4 Picassót vagy az automata sebváltós C5-öt is lehet majd vezetni. Bevallottan elfogultak vagyunk a francia autók, és különösen a Citroënek irányában. Úton hazafelé arról beszélgettünk, hogy eredetileg eszünk ágában sem volt új autót venni, de most már erősen gondolkozunk rajta, milyen jó lenne. :)

2010. március 20., szombat

Avatar 3D

Ugyan már régóta terveztük, de csak a héten jutottunk el moziba megnézni az Avatart. Be kell vallanom, a 3D hatás nem igazán fogott meg, csak néhány jelenetnél éreztem úgy, hozzátesz annyit a látványhoz, hogy érdemes magamon tartani a szemüveget, ami egyébként nyomja az orromat és a fülem mögötti részt. Például a lebegő hegyek a semmiben szétporladó vízeséssel tényleg lenyűgözőre sikerültek, de igazán a történet mondanivalója ragadott magával. Az egyik Greenpeace aktivistához hasonlóan nekem is az jutott eszembe, hogy ez valójában nem valami távoli jövőben, egy távoli bolygón játszódik, hanem a jelenben a Földön, és vegyük már észre, hogy mit teszünk éppen tönkre. Volt egy mondat, ami azóta is visszhangzik a fejemben: "Mégis, mit tudnánk nekik felajánlani, sört?" És tényleg: szerintem az emberek többségének egész felnőtt életében nincs annyi flow élménye, mint egy na'vinak egyetlen nap alatt. A főszereplő Jake számára már maga a járás is boldogság, ahogy érzi a lába alatt a talajt, és újra képes mozgásra bírni a testét. Sőt, időnként szinte eggyé válik egy másik lénnyel, amit szavak nélkül irányít - ez hihetetlenül gyönyörű élmény lehet! (Aki tud lovagolni, biztos tapasztalt már hasonlót, én nem jutottam el erre a szintre.)
Azóta olvastam néhány kritikát a filmről, és meg vagyok róla győződve, hogy aki hiányolja belőle a bonyolultabb történetet, az még ezeket az "egyszerű" dolgokat sem értette meg.

2010. március 19., péntek

5-ös BMW tavaszi D&G kollekcióval

Tegnap este ültem egy új 5-ös BMW-ben, és megnéztem a Dolce&Gabbana tavaszi kollekciójának bemutatóját. Nem volt előre eltervezett program, éppen úton voltam kedvenc unokaöcsémhez (meghívattam magam lakásnézőbe :) ), mikor Balázs rámcsörgött, hogy a volt főnöke nem ér rá, és lepasszolta neki a meghívóját, van-e kedvem elmenni az új modell leleplezésére. Hááát... Német autó... Más tervem volt... Elegánsnak kéne lenni, amire nem készültem, ráadásul szemüveget viseltem az előző esti mozizás miatt (erről majd később)... Szóval nem lelkesedtem túlzottan az ötletért, de éreztem Balázs hangján, hogy ő nagyon szívesen menne, és nem akartam csalódást okozni. Tehát összeszedtem magam, Gábor barátnőjétől kaptam kölcsön egy nyakláncot, hogy legalább megközelítőleg elegáns legyek (köszi Orsi!), és magamban szurkoltam, hogy legyen valami vis maior, ami miatt mégsem érünk oda. :) De odaértünk. Az egész Stefánia tele volt BMW-vel, nagyon azt éreztem, hogy kilógunk a sorból, aztán eszembe jutott, hogy a mi Citroenünkben is BMW fejlesztés a motor. :) Egyébként bent az épületben már egészen megnyugodtam, mert az összegyűlt érdeklődők között volt farmernadrágos és csíkos pulóveres is, őket simán túlöltöztem irodai viseletben. A kifutó mellé az első sorba mégsem ültünk be, de a másodikból is jól lehetett látni. Ügyesen csináltuk, mert a többségnek csak állóhely jutott. :) A D&G ruhái között meglepően hordhatóak is voltak, Balázs arca fölragyogott, hogy épp a kedvenc színei divatosak ebben a szezonban, én meg kinéztem magamnak egy szoknyát (kis kép balra), de szerencsére úgysem tudnám hová fölvenni, ezért nem kell rá egy vagyont költenem. :)
Az új limuzinról nem tudtam meg túl sokat, persze eleve nem álltam hozzá túl nyitottan, mivel előítéleteim vannak a német presztízsautókkal szemben, és a külsejét továbbra is határozottan unalmasnak tartom. Belülről szép, kényelmes, csilivili, és állítólag a kategóriájában a legalacsonyabb a károsanyag-kibocsátása (különvéleményem van a kategóriáról). Mellettem egy nő majd' kiugrott a bőréből, és azt ecsetelte a férjének, hogy ő nemcsak itt a szalonban akar beleülni ebbe a kocsiba, hanem adják oda a kulcsot, mert hallani akarja a motor duruzsolását. Volt egy pasi, aki meg a motorháztetőt nyitotta föl - tök fölöslegesen, úgysem látszik semmi, de ő azt a semmit is szemügyre vette. Na, ezzel végképp nem tudtam azonosulni, de ha már ott voltam, bepattantam a vezetőülésre. Alig értem hozzá a kormányhoz, egészen közelről villant a vaku - nem tudom, honnan került elő hirtelen a fotós, aki amúgy végigfényképezte a teljes programot, de amíg mások próbálgatták az autót, távolabbról dolgozott. Egyébként később, a kijáratnál is így jártam vele - borzasztóan zavaró! Utálom azt érezni, hogy figyelik a mozdulataimat, pillanatok alatt el is ment a kedvem az egésztől, inkább átadtam a helyem Balázsnak. Őt persze hagyták nyugodtan nézelődni, le is nyűgözte a jármű, sőt bejelentkezett tesztvezetésre. (Bár nem tudom, mi lesz belőle, miután őszintén bevallotta, hogy 4-5 évente cserél kocsit, és tavaly vette az aktuálisat...)

2010. március 15., hétfő

Változás

Azt mondják, az emberben 3 nagyon mélyen gyökerező félelem él: félünk a haláltól, a kutyáktól és a változástól. Az egyéni, hogy melyiktől mennyire. Általában azt gondolom magamról, hogy elég rugalmasan tudok alkalmazkodni az új helyzetekhez, például egyáltalán nem bánom, hogy januártól hivatalosan is a CRM csapatba tartozom. Egyelőre valamivel jobbak itt a kilátásaim (= többnyire nem unatkozom naphosszat), persze biztosat nem tud senki. Macedóniára van még némi esély, de nem annyi, hogy ehhez alakítsam a terveimet. Most úgy vagyok vele, hogy majd szólnak, ha csomagolnom kell. Tehát Budapesten dolgozom, de legalább nagyrészt értelmes dolgokkal töltöm az időmet, és úgy tűnik, lesz lehetőségem fejlődni. Nemrég voltam a Siebel tréning első hetén, áprilisban lesz a folytatása. Na, ez abszolút déjà vu érzést keltett bennem: Oracle irodaház, a szokásos diahátterek a ppt-ben, a szünetben sütievés, az oktató Bangalore-ból érkezett… (Sci-fikben lehet olvasni, hogy a jövőben játszódó történetek szereplői az angol egy eltorzult változatát beszélik. Korábban azt hittem, ez nyilván az amerikai hatás eredménye – talán az írók is így gondolták –, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy Ázsia előretörése fog ide vezetni. Mivel országon belül sem értik egymást, ezért kell egy közvetítő nyelv, de ez nagyon átalakul a helyi akcentushoz és észjáráshoz igazodva.)
A Siebelről mint szoftverről még nem tudok érdemben nyilatkozni, de amennyit eddig láttam belőle, az alapján sokkal jobb minőségűnek tűnik, mint a Flexcube. A kezdetektől figyeltem a különbséget, hogyan beszélnek róla azok, akik dolgoznak vele. Sokat elárul. :)