2015. szeptember 30., szerda

Új otthon

Eredetileg nem ezt terveztük, de úgy alakult, hogy én jöttem Linzbe, és Gergővel közösen rendezkedtünk be egy belvárosi tetőtéri lakásban. Linzben nagyon sokan laknak a GWG bérlakásaiban, ez egy önkormányzati cég, ami egész tömböket épít és rehabilitál, néhány lakást elad, a többit pedig bérelni lehet, a piacinál alacsonyabb áron. Természetesen nagy a kereslet rájuk, Gergő már egy éve várólistán volt, és nem sokkal az érkezésem előtt végre felajánlottak neki egyet, amibe azonnal bele is szeretett. Három napunk volt eldönteni, kérjük-e, ebből én kettőt még Angliában töltöttem, ami kicsit nehezítette a helyzetet. Skype-on keresztül nagyon szűkösnek tűnt a fürdőszoba, és különben sem szeretem, ha a vécével egyben van, de a helyi ismerősök szerint ilyen méretű lakást nem találunk külön vécével (vagy ha mégis, csak horror áron). Utolsó nap megnéztem a helyet élőben, tényleg nagyon közel van mindenhez, és remek a kilátás a hegyekre.



Tehát kivettük. Alig egy hónap alatt be is költözünk. Persze gőzerővel kellett dolgozni rajta, de szerintem elég hatékonyak voltunk, ennyi idő alatt mindent megmértem, alaprajzot készítettem, megrendeltük az IKEÁban a bútorokat (106 csomag, 819 kg), felcipeltük a lépcsőn a mosógépet és a fagyasztós hűtőt, kiürítettük és átadtuk a kollégiumi szobát, ahol Gergő addig lakott, összeszereltük itt a konyhaszekrényeket, Gergő bekötötte a csapot, mosogatót, sütőt, főzőlapot, összeraktuk az ágyat, ruhásszekrényt, komódokat, székeket, asztalokat, polcokat, sőt fűszerkertünk is lett.





Gergő még Magyarországról is elhozott egy csomó cuccot (én már nem fértem volna be a kocsiba). Már csak el kellett pakolni őket! Amivel egy picit elakadtunk, az a mosógép, mert ugyan elfér ott, ahová szántuk, de csak oldalt fordítva lehet odáig betolni, és nagyon úgy tűnt, emelés nélkül nem lehet irányba állítani. Aki ismer minket, az tudja, hogy nem a széles vállunkról vagyunk híresek, szóval azt elvetettük, hogy ketten átemeljük a gépet a kád fölött, és első körben kézzel mostunk. Abban bíztam, csak lesz valaki barát/kolléga/ismerős/akárki, aki besegít, de végül egyik délután összeszedtük minden erőnket, és megoldottuk mi magunk. Azóta élvezzük, milyen szép lett a közös otthonunk.