Vasárnap visszatértünk Bilbaóba, amiről közben kiderült, hogy nem a főváros, de kétségtelenül a legjelentősebb település Baszkföldön. (Vitoria, a hivatalos központ Aitor szerint említésre sem érdemes.) Állandó problémánk, az időhiány itt is hajszolt minket, ezért mindent csak kívülről néztünk meg, de a Guggenheim Múzeumot érdemes volt körbejárni is, mert lenyűgöző épület. A környékén áll néhány érdekes szobor: a virágokkal borított Puppy (vagyis kiskutya - a neve ellenére elég méretes) és a Mama névre keresztelt aranyszínű pók.
Egyébként az egész város nagyon kellemes. Kissé kihalt volt ugyan, de ezt a barátságtalan időjárás számlájára írom. Láttunk néhány olyan dolgot, amit Pesten is nagyon díjaznék, és nem lenne nagy ördöngösség: az egyik az átlós zebra, hogy ne kelljen kerülni és két jelzőlámpára várni, a másik pedig a füvesített villamospálya. Ki mondta, hogy a sínek körül szürke betonnak kell lennie, miért ne lehetne üde, zöld gyep? Ezek a baszkok tudnak valamit! Aztán ott volt még a folyóparti sétálóutca, gyaloghíddal. Imádom a gyalogosbarát városokat! Szívesen kipróbáltam volna a metrót is, mert kíváncsi lettem volna, van-e valami egyedi jellegzetessége, de a fiúk leszavaztak. (Többet nem turistáskodom 2 pasival.)
A másik hely, ahol aznap megfordultunk, egy halászfalu, Lekeitio volt. Nekem nagyon tetszett a hangulata, mert szeretem a vízen ringatózó hajókat, a sirályok kiáltásait, és a kockaköves, szűk utcácskákat. Ilyen helyeken órákat el tudnék tölteni teljes nyugalomban. Majd legközelebb sort kerítek erre is... Szintén egy más alkalomra maradt Gernika a bombázást túlélő öreg tölgyfájával és San Juan de Gaztelugatxe, a "nehéz helyen álló kastély". (Remélem, ez a baszkokkal egy hosszú és gyümölcsöző üzleti kapcsolat lesz. :) )
Egyébként az egész város nagyon kellemes. Kissé kihalt volt ugyan, de ezt a barátságtalan időjárás számlájára írom. Láttunk néhány olyan dolgot, amit Pesten is nagyon díjaznék, és nem lenne nagy ördöngösség: az egyik az átlós zebra, hogy ne kelljen kerülni és két jelzőlámpára várni, a másik pedig a füvesített villamospálya. Ki mondta, hogy a sínek körül szürke betonnak kell lennie, miért ne lehetne üde, zöld gyep? Ezek a baszkok tudnak valamit! Aztán ott volt még a folyóparti sétálóutca, gyaloghíddal. Imádom a gyalogosbarát városokat! Szívesen kipróbáltam volna a metrót is, mert kíváncsi lettem volna, van-e valami egyedi jellegzetessége, de a fiúk leszavaztak. (Többet nem turistáskodom 2 pasival.)
A másik hely, ahol aznap megfordultunk, egy halászfalu, Lekeitio volt. Nekem nagyon tetszett a hangulata, mert szeretem a vízen ringatózó hajókat, a sirályok kiáltásait, és a kockaköves, szűk utcácskákat. Ilyen helyeken órákat el tudnék tölteni teljes nyugalomban. Majd legközelebb sort kerítek erre is... Szintén egy más alkalomra maradt Gernika a bombázást túlélő öreg tölgyfájával és San Juan de Gaztelugatxe, a "nehéz helyen álló kastély". (Remélem, ez a baszkokkal egy hosszú és gyümölcsöző üzleti kapcsolat lesz. :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése