2010. február 24., szerda

Vásznak

Hosszas várakozás után tegnap este végre elhozhattam a stúdióból a fotóinkat. Mivel Balázs a Citroennel utazott el, saját kocsim pedig nincsen, Anyut kértem meg, hogy segítsen. Nem volt egyszerű a kis Peugeot-jába betuszkolni a jókora vásznakat (a legszélesebb a hazaút során rendszeresen összeütközésbe került Anyu könyökével), de egyszerűen kizártnak tartottam, hogy egy ilyen apróság megakadályozzon a birtokba vételükben. Abszolút izgatott és lelkes vagyok, a képek falra akasztásával mégis megvárom, míg Balázs hazajön. Egyébként Gábornak (ő a fotós) megígértük, hogy szólunk, ha a helyükön vannak, mert a nappalinkba szánt, három darabból álló sorozatot szeretné megörökíteni. (Ő is lelkes. :) ) Kicsit vicces, hogy fotókat fog fotózni, nem? Persze én is úgy gondoltam, itt a blogon is közzéteszem majd, hogyan mutatnak a portréink a lakásunkban. (Ha nekem valaki néhány hónappal ezelőtt azt mondja, hogy nálunk "családi" képek fognak lógni a falon, hangosan kinevetem az illetőt - vagy elmeorvoshoz küldöm. Persze ezek stílusban nagyon távol állnak a hagyományos családi képektől. Már a megszületésük sem volt szokványos.)
Hétvégére ezen kívül is elég sok tennivalót beterveztem az otthonunkkal kapcsolatban, mert nagyon szeretném, ha már nem húznánk sokáig a költözés befejezését. Múlt szombaton csak a könyvek felét hoztuk el a lakásból (annyi fért a C4-be), de mire kipakoltam mindet, meg is ijedtem, hogy ha itt lesz az összes, kevésnek bizonyul a polc. Balázs igyekezett megnyugtatni, hogy el fognak férni. Hiszem, ha látom. Mindenesetre meg akarom szüntetni a nappalinkat elfoglaló káoszt (rengeteg kartondoboz, növények összezsúfolva, fölöslegessé vált íróasztal), mert lehangoló látványt nyújt. Arról nem is beszélve, hogy a keret nélküli vásznak sokkal jobban érvényesülnek, ha nincs körülöttük zavaró tényező. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése