2010. február 23., kedd

Tavaszra várva

Hétvégén a bőrömön is éreztem a közeledő tavaszt. Ezt a nagymama úgy szokta megfogalmazni, hogy "olyan jó böjti szelek fújnak". Anyu csütörtökön vett három rózsaszín jácintot, egyet magának, egyet a nagymamának, egyet pedig nekem. A sajátomat kitettem az ablakpárkányra, és folyamatosan figyeltem, ahogy nyílik. Először csak bimbókkal volt tele, aztán sorra jelentek meg a virágai, és megtöltötték a szobát az illatukkal.

Odakint kisütött a nap, és hamarosan olyan meleg lett, hogy egy órán keresztül nyitva hagyhattam a teraszajtót, hadd szellőzzön a lakás. Így friss levegőben, madárcsicsergést hallgatva sokkal jobban esett a torna is. Nálam (mint nyilván sok más nőnél) a tavaszhoz hozzátartozik az egészségesebb életmódra törekvés. Ilyenkor könnyebb lemondani az ebéd után kínált édességekről; élvezem, hogy már többféle friss zöldséget ehetek; és határozott igényem van a mozgásra még akkor is, ha másnap minden izmom sajog. (Pont ez a helyzet most, de nem bánom, mert valahogy el kellett kezdeni, és a mértékletesség általában nem tartozik az erényeim közé.) Tehát sokakkal együtt várom az igazi tavaszt, és az sem keserít el, hogy ígérnek még hideget a meteorológusok, mert tudom, hogy hamarosan biztosan megérkezik a jó idő, kinyílnak a kerti és vadvirágok, és észbe sem kapunk, már szandált fogunk hordani csizma helyett. Addig is viselhetünk színes ruhákat, esetleg befestethetjük a hajunkat valami extrémebb színre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése