Már csak órák kérdése, és indulunk haza. Azt hiszem, rekordidő alatt sikerült összepakolnom, pedig eléggé tartottam tőle. Először mindent az ágyra és a kanapéra raktam sok kis kupacba, hogy lássam, minek kell beférnie, aztán meglepően gyorsan elrendeztem mindent a bőröndben. Közben a repülőjegyemet is megtaláltam (háromszoros hurrá!), így nem kellett azon aggódnom, hol fogom újból kinyomtatni. Ennek köszönhetően a nap hátralévő része lustálkodással telik. Ücsörögtünk Orsival a teraszon, beszélgettünk, instant paradicsomos tésztát ebédeltünk (fél adag szósszal, mert biztos csípős lesz - és tényleg). Már lefotóztam az utolsó itteni naplementémet is, kezdek türelmetlen lenni.
Egyre sötétebb lesz, a játszótér zaja viszont nem halkul. Az elmúlt hetekben kaptam egy kis ízelítőt abból, milyen lehet lakóparkban élni. A szomszédokat nem ismertük meg, csak egy idősebb hölggyel és a férjével váltottam pár szót - mondjuk ők aranyosak voltak. Persze a többi lakásból kiszűrődő zajokat is hallottuk: mobiltelefont ezerszer, hajnali háromkor dörömbölést az ajtón... Kicsit kellemetlen, de az sokkal inkább zavart, mikor nekünk szóltak, hogy hangos a zene. :-)
Egyre sötétebb lesz, a játszótér zaja viszont nem halkul. Az elmúlt hetekben kaptam egy kis ízelítőt abból, milyen lehet lakóparkban élni. A szomszédokat nem ismertük meg, csak egy idősebb hölggyel és a férjével váltottam pár szót - mondjuk ők aranyosak voltak. Persze a többi lakásból kiszűrődő zajokat is hallottuk: mobiltelefont ezerszer, hajnali háromkor dörömbölést az ajtón... Kicsit kellemetlen, de az sokkal inkább zavart, mikor nekünk szóltak, hogy hangos a zene. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése