Utolsó hét

A héten szinte minden szabad percünket vásárlással töltöttük, bár tegnapra befért még egy kis városnézés is. Nekem ez volt az első hétvégém Bangalore-ban, eddig mindig elutaztam valahová (jó messzire). Tulajdonképpen nincs is nagyon mit nézni itt. Láttunk pár épületet (tartományi parlament, bíróság, valami palota), bemenni nem lehetett, az egyik helyen jegy nélkül fényképezni sem. 700 rúpiát nem szántuk erre a látványosságra (v.ö.: Taj Mahal 750 helyi egység), szóval ezt a programot elég gyorsan letudtuk. A Lalbagh park volt az, amire tényleg érdemes volt időt szakítani. Ott sincs semmi kihagyhatatlan, (az üvegház épülete végülis szép, de teljesen üres), viszont elég nagy terület ahhoz, hogy kiszűrje a város zaját és bűzét. Nem szeretem a petúniát, de így 5 hét után kimondhatatlanul jóleső érzés volt beszippantani a virágillatot. Sok helyi is sétált ott, kifejezetten tavaszhangulatot csináltak a sok színes ruhának köszönhetően. Találtunk egy olyan fát is, amin egy majomcsalád élt, egészen közelről tudtuk őket fényképezni, nem zavartatták magukat.

A vásárlás az én szemszögemből nagyon eredményes volt: megvettem mindent, amit igazán akartam, és utólag sem érzem azt, hogy fölösleges költségekbe vertem volna magam. Megtudtunk viszont egy érdekes dolgot. Az nyilvánvaló volt, hogy amikor a riksás ajánl egy üzletet, ahol "jó áron lehet minőségi ajándékokat venni", akkor a saját zsebét akarja megtömni, de egy kisebb boltban konkrét számokat is elárultak nekünk: 25%-ot kap a teljes vásárlásunk után (szerintem már ez is elég jól jöhet neki) + 300 rúpiát(!) csak azért, mert beléptünk az ajtón. Andi ma ki is használta ezt az információt, és miután felvásárolta a fél M. G. Roadot, ingyen fuvaroztatta magát haza. Ügyes!