Végre megtaláltam azt a helyet Indiában, ahová visszavágyom. Goa egy kis, tengerparti állam, és felülmúlta minden várakozásomat. (Mondjuk nem volt nehéz, túl sok jóra nem számítottam. :-) ) Kis, propelleres géppel utaztunk oda, és amint kiszálltunk a repülőből, megcsapott a meleg, párás levegő – rögtön éreztem, hogy jó helyre érkeztünk. Nem volt olyan tömeg, mint azokban a városokban, ahol eddig jártunk, és ennek köszönhetően a szmog sem kaparta a torkomat. Nagyon kellemes szállást kaptunk, még úszómedence is volt, szombaton délelőtt ott kezdtük a nyaralást. Többen meg is állapították, hogy ez „életük legjobb február hetedikéje”. Azt hiszem, ezt én is elmondhatom róla. A fürdés után elindultunk körülnézni a környéken. Már nagyon nagy szükségem volt arra, hogy valahol gyalog, férfi kísérők nélkül, céltalanul kószálhassak – mindezt úgy, hogy a biztonságérzetem megmarad. Mivel a turistákból élnek, tele volt üzletekkel a környék, és megint sikerült eljátszanom, hogy megnéztem több tucat sálat, és végül egyik sem tetszett annyira, hogy megvegyem. Azt hiszem, az árusok rémálma lettem. :-)
A kívánságlistám egy újabb sorát sikerült részben kipipálni, ugyanis volt szerencsénk egy elefánthoz. Nem ültünk föl rá, de az ormányát megsimogattuk, és közben majdnem kiverte a kezemből a fényképezőgépet, nem győztem utána törölgetni a sarat a kezemről.
Mikor eluntuk a shoppingolást, eldöntöttük, hogy megkeressük a tengerpartot. Fogalmunk sem volt, merre induljunk, de az egyik boltban megkérdeztük az eladót, aki nemcsak elmagyarázta az útvonalat, hanem meg is mutatta. Meglepő módon először nem is akart érte pénzt elfogadni (ilyet most először tapasztaltunk ebben az országban. :-) ). A strand kellemes csalódás volt, ugyanis korábban szemétről és tehénlepényről meséltek nekünk, de csak néhány palack és csikk volt a homokban. (Kuka egyébként sehol a környéken nincsen.) Mindenesetre úgy éreztük, mezítláb egyszerűbb sétálni, egyébként cipőben is bokáig süllyedtünk a forró homokba. A legnagyobb élmény az volt, ahogy a víz szélén bóklásztunk, a tenger időnként kimosott a lábunk alól egy kis homokot. Igazán hangulatos volt. Persze itt is lépten-nyomon megszólítottak minket, hogy vegyünk sálat/ékszert/órát, feküdjünk ki a napágyakra, menjünk be az étterembe, béreljünk jetskit, stb. Ez elég fárasztó tud lenni, Orsinál be is telt a pohár. Mikor két srác odalépett hozzánk, hogy készíthetnek-e közös fotót velünk, ő olyat grimaszolt, hogy a pasik teljesen megszeppentek tőle. Elkezdtek szabadkozni, hogy ők nem akarják erőltetni, csak akkor fotóznak, ha semmi kifogásunk nincs ellene. Orsi meg is ragadta az alkalmat, és odébbállt. :-)
A kívánságlistám egy újabb sorát sikerült részben kipipálni, ugyanis volt szerencsénk egy elefánthoz. Nem ültünk föl rá, de az ormányát megsimogattuk, és közben majdnem kiverte a kezemből a fényképezőgépet, nem győztem utána törölgetni a sarat a kezemről.
Mikor eluntuk a shoppingolást, eldöntöttük, hogy megkeressük a tengerpartot. Fogalmunk sem volt, merre induljunk, de az egyik boltban megkérdeztük az eladót, aki nemcsak elmagyarázta az útvonalat, hanem meg is mutatta. Meglepő módon először nem is akart érte pénzt elfogadni (ilyet most először tapasztaltunk ebben az országban. :-) ). A strand kellemes csalódás volt, ugyanis korábban szemétről és tehénlepényről meséltek nekünk, de csak néhány palack és csikk volt a homokban. (Kuka egyébként sehol a környéken nincsen.) Mindenesetre úgy éreztük, mezítláb egyszerűbb sétálni, egyébként cipőben is bokáig süllyedtünk a forró homokba. A legnagyobb élmény az volt, ahogy a víz szélén bóklásztunk, a tenger időnként kimosott a lábunk alól egy kis homokot. Igazán hangulatos volt. Persze itt is lépten-nyomon megszólítottak minket, hogy vegyünk sálat/ékszert/órát, feküdjünk ki a napágyakra, menjünk be az étterembe, béreljünk jetskit, stb. Ez elég fárasztó tud lenni, Orsinál be is telt a pohár. Mikor két srác odalépett hozzánk, hogy készíthetnek-e közös fotót velünk, ő olyat grimaszolt, hogy a pasik teljesen megszeppentek tőle. Elkezdtek szabadkozni, hogy ők nem akarják erőltetni, csak akkor fotóznak, ha semmi kifogásunk nincs ellene. Orsi meg is ragadta az alkalmat, és odébbállt. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése