A blogger élete nem könnyű: vagy a téma, vagy az idő hiánya nehezíti. :) A héten nálam az utóbbi bizonyult szűk keresztmetszetnek. Az első három napot Szkopjéban töltöttem, ahol ugyan nem jártam újabb helyeken (ugyanott szálltunk meg, dolgoztunk, és vacsoráztunk, mint tavaly), de a város egy év alatt is változott: már majdnem elkészültek a folyóparti épületek, amik a kőhídról nézve szinte teljesen eltakarják a várat...
A macedónok nem várnak a köztéri dekorációkkal az építkezések befejezéséig, ami szerintem jó ötlet, mert különben évekig nélkülözniük kéne a virágok és műalkotások látványát a főtéren.
A csütörtök-péntek azzal telt, hogy megterveztük a további munkát. Ez határozottan javított a közérzetemen. Kedd este még komolyan fontolgattam, hogy nem vállalom ezt a projektet, mert egyetlen hatalmas káosznak tűnt az egész. (Volt is egy srác, aki csütörtök este visszakozott emiatt.) Most már optimista vagyok, látom ugyanis a következő lépést, és kialakult a fejemben egy kép is arról, hogyan fogom megoldani a rám bízott feladatot. Hétfőn Bonnba utazom, hogy megismerjem a csapatot, amelyik a központi tervezést végzi. (Az ő dokumentációjukat kell majd kibővítenem a lokalizációval.) Miután jól átrágtam magam az alapokon, fölteszek pár kíváncsi kérdést a macedónoknak e-mailben, majd elutazom nyaralni, hogy visszatérve frissen és kipihenten vethessem bele magam a szkopjei workshopokba. Nyilván nem lesz ennyire egyszerű a történet, mint ahogy leírtam, de legalább a minimálisan szükséges információhoz hozzájutottam, és ennek köszönhetően már nem csak lóg a levegőben a következő másfél-két hónapom.
...és szerda déltájban éppen egy újabb szoborcsoportot állítottak a helyére.
A macedónok nem várnak a köztéri dekorációkkal az építkezések befejezéséig, ami szerintem jó ötlet, mert különben évekig nélkülözniük kéne a virágok és műalkotások látványát a főtéren.A csütörtök-péntek azzal telt, hogy megterveztük a további munkát. Ez határozottan javított a közérzetemen. Kedd este még komolyan fontolgattam, hogy nem vállalom ezt a projektet, mert egyetlen hatalmas káosznak tűnt az egész. (Volt is egy srác, aki csütörtök este visszakozott emiatt.) Most már optimista vagyok, látom ugyanis a következő lépést, és kialakult a fejemben egy kép is arról, hogyan fogom megoldani a rám bízott feladatot. Hétfőn Bonnba utazom, hogy megismerjem a csapatot, amelyik a központi tervezést végzi. (Az ő dokumentációjukat kell majd kibővítenem a lokalizációval.) Miután jól átrágtam magam az alapokon, fölteszek pár kíváncsi kérdést a macedónoknak e-mailben, majd elutazom nyaralni, hogy visszatérve frissen és kipihenten vethessem bele magam a szkopjei workshopokba. Nyilván nem lesz ennyire egyszerű a történet, mint ahogy leírtam, de legalább a minimálisan szükséges információhoz hozzájutottam, és ennek köszönhetően már nem csak lóg a levegőben a következő másfél-két hónapom.
Szuper! Ez végre tényleg jól hangzik; sok sikert a megvalósításhoz!
VálaszTörlés