Istennő vaddisznóbőrben

Újabb autót teszteltünk, ezúttal komolyabb szándékkal. Fölmerült ugyanis, hogy Balázsék cégének kéne még egy kocsi. Több jelölt is volt, de a férjemben győzött a gyerek (persze a Citroen-kereskedő támogatásával), és leginkább egy DS3 felé hajlik. Épp van egy a szalonban, amit kedvezményesen és gyorsan megkaphatnánk. Balázs hétfőn már vezette is, és tegnap reggel elmentünk együtt kipróbálni. Mivel nyitás előtt 20 perccel odaértünk (a forgalom miatt nem lehet jól kiszámítani az időt, blabla), egy darabig csak kívülről nézegettük. Élőben egész más, mint képeken...

Illetve ez a konkrét példány nagyon meglepett. Balázs ugyan említette, hogy a kereskedő szerint „ez egy vaddisznó”, az én fejemben mégis a neve alapján elvárható „istennő” (déesse) imázsa volt. Az első „sokk” akkor ért, mikor közelebbről megnéztem, ugyanis feketére lakkozott felnijei vannak és dupla kipufogója. NAGYON agresszív látvány. (Balázs vagánynak mondja, de az eufemizmus.) Belül újabb meglepetés fogadott, ugyanis bőrülések vannak, a pedálok pedig ezüst színűek és pöttyösek - mintha ralira tervezték volna. (Állítólag Sébastien Loeb is hamarosan DS3-ra cseréli a C4-et.) A teljesítmény egyébként igazolta a külsőt. Már a motor hangjából tudni lehetett, hogy komoly erőt képvisel. Emelkedőn is ment, mint a golyó, és Balázs arca egész úton ragyogott, nem lehetett róla letörölni a mosolyt. (Ilyennek ritkán látom, mert elég visszafogott típus. :) ) Az én reakcióm távol állt a rajongástól, de igyekeztem más szempontokat is végiggondolni az autóvásárlással kapcsolatban:
1. Az idő 99%-ában Balázs fogja vezetni, tehát a legfontosabb, hogy ő elégedett legyen vele.
2. Jó érzés látni, hogy ilyen lelkes.
3. Mikor lehetne ilyen kocsink, ha nem most? Gyerek(ek)kel ez a modell már gyakorlatilag használhatatlan.
Részemről rámondtam az áment, most Balázson a sor, hogy eldöntse, tényleg egy játékszert akar-e magának, és ha igen, akkor ezt a cég másik tulajdonosával megbeszélje.