Marcel Pagnol könyvéről akkor hallottam először, amikor évekkel ezelőtt láttam a tévében a belőle készült filmet. Volt egy párja is, az Anyám kastélya, nagyon lelkesedtem mindkettőért. Tetszett a gondolat, hogy egy család a teljes nyári szünetre bérel vidéken egy házat, és a gyerekek egészen szabadon játszhatnak. Emlékszem, akkortájt kezdtem franciául tanulni, és jó érzés volt érteni az eredeti címeket is. :) Gondoltam rá, hogy meg kéne szerezni videón, de körülményes lett volna utánajárni, hol kapható - ha egyáltalán megjelent. Az emléket mindenesetre elraktároztam magamban, és tavaly a Könyvpalotában a kezembe akadt a könyv. Éppen valami idegen nyelvű olvasmányt kerestem magamnak, és már majdnem föladtam, mert úgy tűnt, csak angol és német klasszikusok fordítását árulják, mikor megláttam egy könyv gerincén a feliratot: La Gloire de mon père. Rögtön tudtam, hogy megtaláltam, amiért odamentem. Még nyáron el is kezdtem olvasni, aztán valamiért félretettem, és a költözéskor került elő megint. Mivel elég kicsi és könnyű kötet, egy ideje ezt hordom magammal, hogy ne unatkozzak utazás közben. Mára már csak néhány oldal maradt, és úgy döntöttem, befejezem itt, az irodában, úgysincs más dolgom. Kicsit lassabban ment, mert a technika lehetővé tette, hogy bizonyos szavak jelentésének utánanézzek, így végre megtudtam, pontosan milyen madarat kerestek a szereplők. Íme:
Ez egy szirtifogoly (bartavelle), nagyon ritka, és a szerző édesapja kezdő vadászként rögtön kettőt is lőtt belőle. Én természetesen csak fényképezőgéppel lőnék rá, de abszolút megértem a büszkeséget, amit egy ilyen értékes zsákmány elejtése tud okozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése