Riksa és belváros

Kicsit lemaradtam a tudósítással, de az elmúlt napokban aludni is alig jutott időm. Most pótoltam, déltájban keltünk - arra, hogy a takarítók be akarnak jönni. Elküldtük őket, hogy ma hagyjanak békén. Holnap úgyis Mysore-ba utazunk, akkor majd szabadon garázdálkodhatnak.

Tehát a riksázás: tegnapelőtt este úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a városközpontba, és taxi helyett a közlekedés indiaibb formáját választjuk. Ezek nem teljesen hagyományos járművek, ugyanis motorosak. Kilencen voltunk, és három riksába préselődtünk be, mindben egy fiú + két lány összeállításban. (A képen egy másik riksa van, érdemes megnézni a rendszámát. Nomen est omen? :-) ) Izgalmas utazás volt, én arra az oldalra kerültem, ahol nagyon kevés választott el az utcától (ajtó egyáltalán nincs ám!), szinte meg sem mertem mozdulni, nehogy kiessek egy kanyarnál. A mi sofőrünk jóban volt Andiékéval, és ketten együtt versenypályává változtatták az utakat. Megfigyeltük, hogy itt mindenki centikre húz el a másik mellett, legyen az bicikli vagy akár busz. Folyamatos a dudálás, látszólag egyáltalán nincsenek tekintettel egymásra, mégsem láttunk egyetlen koccanást sem. Ami viszont sokkoló volt (lassan elkoptatom ezt a szót a kulturális különbségek miatt...), az a kéregető gyerekek rohama. Megálltunk egy piros lámpánál, és jöttek oda mindenféle kacatot árulni, kis híján bemásztak a riksánkba, és az egyik még el is kezdte Levit karmolni. (Már tudjuk, miért kellett a tetanusz oltás.) Kiszállás után az utcán is ránk akaszkodott egy csapat kölyök, ők már annyira pofátlanok voltak, hogy nyúlkáltak a zsebek felé, Ádám meg is ütötte az egyiket. Túl azon, hogy nem akartuk bátorítani őket, már csak azért sem adtunk nekik pénzt, mert nem szánalmat ébresztettek bennünk, hanem haragot. Az egyiknek olyan agresszív módon mondtam nemet, hogy rögtön visszavonulót fújt - kicsit meg is lepődtem rajta.

A belvárosban csalódtam. Elég sok üzletet láttunk, néhányba be is néztünk, de közelről már nem voltak olyan szépek a holmik, és a ruhák anyaga sem győzött meg. Vágytam volna valami kellemes tapintású pamutra vagy selyemre, de még a legelegánsabb üzletben is csak néhány olyan tunikát találtam, ami legalább egy kicsit is tetszett. Azok viszont drágák voltak, több ezer rúpiába kerültek. (1 rúpia = 4,35 Ft) Így nem vettem semmit, talán ma délután sikerül.