Az elmúlt 5 napban ez volt a legfőbb óhajunk, többé-kevésbé teljesült is. Azt tapasztaltuk, hogy déltájban rendszerint eláll a szél. Persze úgyis a parton ebédeltünk, csak néha vergődnünk kellett még azzal is, hogy kijussunk. A kikötőben találkoztunk egy régi ismerőssel, a 42JK jelű hattyúval, aki nagyon szeret látványosan felvonulni, és valószínűleg gyakran etetik őt, mert hívásra közeledett is.
Mivel a fiúk már nagyon rutinosak, és ehhez illő önbizalmuk is van, egyik nap még arra is vállalkoztunk, hogy bevontatunk egy másik vitorlást a kikötőbe. (Nem indult be a motorjuk, és nem mertek vitorlával próbálkozni, mert úgy sokkal nehezebb irányítani a hajót. Bezzeg az éppen gyakorlatozó tanulókat másodfokú viharjelzésben vitte ki az oktatójuk! Ha ilyen körülmények között jól megy, máskor sem lehet gond.)
A kabátteszt érdekében megrendelt esőmből csak néhány cseppet kaptunk (ellentétben az ország, sőt a Balaton nagy részével), és már délelőttönként is szinte égetett a napsütés, alig bírtunk a fedélzeten maradni. Szombaton végre jutott némi felhő is az égre, ettől rögtön nagyon kellemes idő lett, képeslapra illő a látvány, és még haladni is tudtunk.
Vasárnap már egészen sportos tempóban kellett húzni a köteleket, elhajolni a bum elől (ez fővitorla vízszintes rúdja - időnként átlendül a túloldalra, pont fejmagasságban), és átülni a másik oldalra, hogy ne dőljön túlzottan a hajónk. Még így is volt néhány izgalmasabb pillanatunk, de legalább szeltük a habokat. :) A képeinket ide töltöttem föl (akciófotókra ne számítson senki, mert féltettem a gépet).
A szörfösöket ennél sokkal gyakrabban láttuk száguldozni, persze egy deszka nem két tonnát nyom, könnyebb mozgásba lendíteni. Meg is érdeklődtük a szörfsuliban, hogy mennyibe kerülne megtanulni. Nem vészes, és csak 10 órát kéne rászánni. Ha még olcsóbban akarjuk megúszni, akkor elfogadjuk Peti ajánlatát, aki vállalta, hogy az alapokat megtanítja nekünk. (Nekem is, pedig Balázs szerint kíméletlenül bántam vele és Ádámmal. Szerintem 8 napon túl gyógyuló sérüléseket nem okoztam, de tényleg megbosszultam a péntek reggeli 40 perces várakozást. Na jó, most őszintén: Ádámot ilyen külsővel lehetett volna nem cikizni??? :) )
Abszolút kényelemszerető hobbivitorlázók vagyunk egyébként, eszünkbe sem jutott a hajón aludni. Könnyű nekünk, mert nem is volt rá szükség, várt ránk a nyaralónk. Imádok itt lenni, annyira nyugodt hely! Néhány éve a ház elé ültettünk egy diófát, ami egészen szépen megnőtt, és az ablakunkból remekül lehet az odaszálló madarakat figyelni. Egyik nap egy harkályhoz volt szerencsénk, egészen nyugodtan tett-vett, nyilván fogalma sem volt róla, hogy a háta mögött, 2-3 méterről leselkedem. :)
Mivel a fiúk már nagyon rutinosak, és ehhez illő önbizalmuk is van, egyik nap még arra is vállalkoztunk, hogy bevontatunk egy másik vitorlást a kikötőbe. (Nem indult be a motorjuk, és nem mertek vitorlával próbálkozni, mert úgy sokkal nehezebb irányítani a hajót. Bezzeg az éppen gyakorlatozó tanulókat másodfokú viharjelzésben vitte ki az oktatójuk! Ha ilyen körülmények között jól megy, máskor sem lehet gond.)A kabátteszt érdekében megrendelt esőmből csak néhány cseppet kaptunk (ellentétben az ország, sőt a Balaton nagy részével), és már délelőttönként is szinte égetett a napsütés, alig bírtunk a fedélzeten maradni. Szombaton végre jutott némi felhő is az égre, ettől rögtön nagyon kellemes idő lett, képeslapra illő a látvány, és még haladni is tudtunk.
Vasárnap már egészen sportos tempóban kellett húzni a köteleket, elhajolni a bum elől (ez fővitorla vízszintes rúdja - időnként átlendül a túloldalra, pont fejmagasságban), és átülni a másik oldalra, hogy ne dőljön túlzottan a hajónk. Még így is volt néhány izgalmasabb pillanatunk, de legalább szeltük a habokat. :) A képeinket ide töltöttem föl (akciófotókra ne számítson senki, mert féltettem a gépet).
A szörfösöket ennél sokkal gyakrabban láttuk száguldozni, persze egy deszka nem két tonnát nyom, könnyebb mozgásba lendíteni. Meg is érdeklődtük a szörfsuliban, hogy mennyibe kerülne megtanulni. Nem vészes, és csak 10 órát kéne rászánni. Ha még olcsóbban akarjuk megúszni, akkor elfogadjuk Peti ajánlatát, aki vállalta, hogy az alapokat megtanítja nekünk. (Nekem is, pedig Balázs szerint kíméletlenül bántam vele és Ádámmal. Szerintem 8 napon túl gyógyuló sérüléseket nem okoztam, de tényleg megbosszultam a péntek reggeli 40 perces várakozást. Na jó, most őszintén: Ádámot ilyen külsővel lehetett volna nem cikizni??? :) )
Abszolút kényelemszerető hobbivitorlázók vagyunk egyébként, eszünkbe sem jutott a hajón aludni. Könnyű nekünk, mert nem is volt rá szükség, várt ránk a nyaralónk. Imádok itt lenni, annyira nyugodt hely! Néhány éve a ház elé ültettünk egy diófát, ami egészen szépen megnőtt, és az ablakunkból remekül lehet az odaszálló madarakat figyelni. Egyik nap egy harkályhoz volt szerencsénk, egészen nyugodtan tett-vett, nyilván fogalma sem volt róla, hogy a háta mögött, 2-3 méterről leselkedem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése