2010. május 21., péntek

Szürke hétköznapok

Mostanában van bőven munkám, nem mindig olyan, mint amire vágytam, de akadnak jobb pillanatok. A héten viszont a hajamat téptem: új funkció, egy évekkel ezelőtti fejlesztésre épül, mindenki másképp emlékszik, hogyan is működik az egész. Csapatmunkában kiderítjük, előássuk az évekkel ezelőtti leírást, értelmezzük, sikerül elmagyarázni az ügyfélnek is, hurrá. Kezdem azt hinni, hogy egyszer tényleg tanácsadó lesz belőlem. Megírom a doksit, kiküldöm elfogadásra, másfél nap múlva jön a válasz, hogy ez így nem lesz jó, ők másképp képzelik, és mi ne akarjunk logikát tenni bele, majd a társrendszer értelmezi az eredményt. Átírom a doksit, én már nem értek belőle szinte semmit, a fejlesztők és a tesztelők kérdezgetnek, elmagyarázni nem igazán tudom, az ügyfél még nem fogadta el, de ugye holnapra kész lesz a fejlesztés, és le is teszteljük... Telefonálok, hogy ezt így inkább nem vállalnánk be, legyen pár nappal később az átadás. Jó, megpróbálják átrakni, majd visszaszólnak. Másnap újabb telefon: rendben van, ha önállóan is be tudjuk mutatni, mert a többieket nem szerveznék át. Persze, képesek vagyunk rá. OK, de még G-nek is rá kell bólintania, hogy hajlandó-e így átvenni. G az Outlook szerint házon kívül van jövő keddig, de feltételezem, ezt az akadályt a rendszerintegrátor majd áthidalja valahogy.

Szerencsére jövő héten szabin leszek, egyáltalán nem kell a munkára gondolnom. Vésztőre megyünk, és vitorlázni is fogunk a Balatonon. Szeretek így kiszakadni a hétköznapokból. Azt tervezem, hogy sokat fogok olvasni, és esténként rendezgetem a fotóimat. A múltkor órákig lelkesen makróztam néhány vízcseppet a rózsáinkon, de még nem jutottam el odáig, hogy a memóriakártyáról áttöltsem a képeket...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése