Állatkórházban

Az elmúlt időben többször jártunk állatorvosnál, mint előtte évekig. Cilla összeverekedett Mirmivel, a sebén keresztül megfertőzte valami vírus, és belázasodott. (Mikor ezt meséltem valakinek, mindig fönnakadt azon, hogy honnan tudom én egy macskáról, hogy lázas. Nagyon egyszerű: gyanúsan nyugodt, és sokat alszik.) Mindezt vasárnap késő délutánra időzítve, de nem gond, az érdi állatkórház este 7-ig nyitva van, anyuval bepattantunk a kocsiba, és odarobogtunk. A cica kapott gyógyszert, éjszaka bent aludt, másnap bevittük Mirmit is megvizsgáltatni, hátha ő is fertőzött. Megbeszéltük az orvossal, hogy jó lenne ivartalanítani a kandúrunkat, mert elég agresszív, és saját magát is veszélyezteti a verekedésekkel. Szerintem megneszelte a tervet, mert pár nappal később eltűnt, és azóta nem is láttuk. Tartok tőle, hogy elkéstünk az óvintézkedéssel... :(

Bikfic is jól megijesztett minket, ugyanis a szokásos éves oltáskor kiderült, hogy sérve van (először daganattal riogattak, de az ultrahang ezt szerencsére megcáfolta), meg kellett műteni. Nem egyszerű szállítani egy kutyát, ha nincs hozzászokva a pórázhoz és az autóban utazáshoz! Az állatkórházba vezető kb. 10 perces úton fölkapaszkodott az ölembe, és alig tudtam megakadályozni, hogy átmásszon anyuhoz. Elég büdi is volt szegénykém, az ablakot viszont csak résnyire mertem lehúzni, nehogy kiugorjon rajta. Visszafelé már nagyon okosan viselkedett, magától beszállt (pedig a kapott műanyag gallér eléggé akadályozta), és szépen leült a lábam elé. Otthon a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy néhány napig fűtött helyen kellett (volna) tartani őt. Egy hősugárzó társaságában bezártuk a széntárolóba, ami egészen addig jól működő megoldásnak tűnt, amíg a kis kedvencünk csak bágyadtan feküdt. Reggelre viszont nagyon virgonc lett, és mindenáron ki akart szabadulni, szét is rágta az ajtó sarkát. Kiengedtük, aztán napokig ment a játszma, hogy amikor épp rosszabbul volt, bezártuk, nehogy megfázzon, mikor jól érezte magát, kiengedtük, hogy hadd mozogjon. Az állapotával együtt a hangulatom is hullámzott a bűntudat (nem teszek eleget a kutyámért, pedig már a kis hercegnek is megmondta a róka: "felelős vagy azért, amit megszelídítettél") és a feltartóztathatatlan nevetés (ötödszörre köpi ki a gyógyszert, és tálkából nem hajlandó enni-inni, csak kézből, de onnan mohón) között. Most már egészen elemében van, jelenleg a fő probléma az, hogy nem tudja megvakarni a füle tövét a gallér miatt, de ebben szoktam segíteni, és már csak pár napot kell így kibírnia, a varratszedéssel együtt ettől a problémától is megszabadul.