2010. március 20., szombat

Avatar 3D

Ugyan már régóta terveztük, de csak a héten jutottunk el moziba megnézni az Avatart. Be kell vallanom, a 3D hatás nem igazán fogott meg, csak néhány jelenetnél éreztem úgy, hozzátesz annyit a látványhoz, hogy érdemes magamon tartani a szemüveget, ami egyébként nyomja az orromat és a fülem mögötti részt. Például a lebegő hegyek a semmiben szétporladó vízeséssel tényleg lenyűgözőre sikerültek, de igazán a történet mondanivalója ragadott magával. Az egyik Greenpeace aktivistához hasonlóan nekem is az jutott eszembe, hogy ez valójában nem valami távoli jövőben, egy távoli bolygón játszódik, hanem a jelenben a Földön, és vegyük már észre, hogy mit teszünk éppen tönkre. Volt egy mondat, ami azóta is visszhangzik a fejemben: "Mégis, mit tudnánk nekik felajánlani, sört?" És tényleg: szerintem az emberek többségének egész felnőtt életében nincs annyi flow élménye, mint egy na'vinak egyetlen nap alatt. A főszereplő Jake számára már maga a járás is boldogság, ahogy érzi a lába alatt a talajt, és újra képes mozgásra bírni a testét. Sőt, időnként szinte eggyé válik egy másik lénnyel, amit szavak nélkül irányít - ez hihetetlenül gyönyörű élmény lehet! (Aki tud lovagolni, biztos tapasztalt már hasonlót, én nem jutottam el erre a szintre.)
Azóta olvastam néhány kritikát a filmről, és meg vagyok róla győződve, hogy aki hiányolja belőle a bonyolultabb történetet, az még ezeket az "egyszerű" dolgokat sem értette meg.

3 megjegyzés:

  1. Szia Réka,
    mi is megnéztük a filmet és nagyon sokat vesézgettem az élményt magamban. Azt hiszem, a Te megfogalmazásod teljesen visszaadta a lényeget... úgyhogy abba is hagyom az agyalást rajta! :)

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy sikerült rendet tennem a fejedben. :D
    A viccet félretéve: nemrég olvastam Csíkszentmihályitól a Flow című könyvet, szóval volt mihez kötni.

    VálaszTörlés
  3. Tudod most kedvet kaptam hogy megnézzem a filmet. Bár még mindig tartok tőle hogy több heti esti terhet ró majd rám a tehetetlenség érzete, meg az, hogy ne utáljak mindenkit aki nem érti, érzi, hogy mi történik körülöttünk, velün, bennünk, általunk.
    A magamon tartott felelősség pedig jelenleg is eléggé nyomszat... azt hiszem nem vagyok abban az életelyzetben amikor még egy ilyen film nyilt egyszerűséggel megfogalmazott lényegét a helyén tudnám kezelni. Félek ettől a filmtől...

    VálaszTörlés