Tegnap este ültem egy új 5-ös BMW-ben, és megnéztem a Dolce&Gabbana tavaszi kollekciójának bemutatóját. Nem volt előre eltervezett program, éppen úton voltam kedvenc unokaöcsémhez (meghívattam magam lakásnézőbe :) ), mikor Balázs rámcsörgött, hogy a volt főnöke nem ér rá, és lepasszolta neki a meghívóját, van-e kedvem elmenni az új modell leleplezésére. Hááát... Német autó... Más tervem volt... Elegánsnak kéne lenni, amire nem készültem, ráadásul szemüveget viseltem az előző esti mozizás miatt (erről majd később)... Szóval nem lelkesedtem túlzottan az ötletért, de éreztem Balázs hangján, hogy ő nagyon szívesen menne, és nem akartam csalódást okozni. Tehát összeszedtem magam, Gábor barátnőjétől kaptam kölcsön egy nyakláncot, hogy legalább megközelítőleg elegáns legyek (köszi Orsi!), és magamban szurkoltam, hogy legyen valami vis maior, ami miatt mégsem érünk oda. :) De odaértünk. Az egész Stefánia tele volt BMW-vel, nagyon azt éreztem, hogy kilógunk a sorból, aztán eszembe jutott, hogy a mi Citroenünkben is BMW fejlesztés a motor. :) Egyébként bent az épületben már egészen megnyugodtam, mert az összegyűlt érdeklődők között volt farmernadrágos és csíkos pulóveres is, őket simán túlöltöztem irodai viseletben. A kifutó mellé az első sorba mégsem ültünk be, de a másodikból is jól lehetett látni. Ügyesen csináltuk, mert a többségnek csak állóhely jutott. :) A D&G ruhái között meglepően hordhatóak is voltak, Balázs arca fölragyogott, hogy épp a kedvenc színei divatosak ebben a szezonban, én meg kinéztem magamnak egy szoknyát (kis kép balra), de szerencsére úgysem tudnám hová fölvenni, ezért nem kell rá egy vagyont költenem. :)
Az új limuzinról nem tudtam meg túl sokat, persze eleve nem álltam hozzá túl nyitottan, mivel előítéleteim vannak a német presztízsautókkal szemben, és a külsejét továbbra is határozottan unalmasnak tartom. Belülről szép, kényelmes, csilivili, és állítólag a kategóriájában a legalacsonyabb a károsanyag-kibocsátása (különvéleményem van a kategóriáról). Mellettem egy nő majd' kiugrott a bőréből, és azt ecsetelte a férjének, hogy ő nemcsak itt a szalonban akar beleülni ebbe a kocsiba, hanem adják oda a kulcsot, mert hallani akarja a motor duruzsolását. Volt egy pasi, aki meg a motorháztetőt nyitotta föl - tök fölöslegesen, úgysem látszik semmi, de ő azt a semmit is szemügyre vette. Na, ezzel végképp nem tudtam azonosulni, de ha már ott voltam, bepattantam a vezetőülésre. Alig értem hozzá a kormányhoz, egészen közelről villant a vaku - nem tudom, honnan került elő hirtelen a fotós, aki amúgy végigfényképezte a teljes programot, de amíg mások próbálgatták az autót, távolabbról dolgozott. Egyébként később, a kijáratnál is így jártam vele - borzasztóan zavaró! Utálom azt érezni, hogy figyelik a mozdulataimat, pillanatok alatt el is ment a kedvem az egésztől, inkább átadtam a helyem Balázsnak. Őt persze hagyták nyugodtan nézelődni, le is nyűgözte a jármű, sőt bejelentkezett tesztvezetésre. (Bár nem tudom, mi lesz belőle, miután őszintén bevallotta, hogy 4-5 évente cserél kocsit, és tavaly vette az aktuálisat...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése