2009. március 31., kedd

Városok - London

Londonban olyan régen jártam, hogy már a fényképeim is elkallódtak, de azóta is visszavágyom. A várossal kapcsolatban inkább érzéseket tudok felidézni, kevés konkrét helyet vagy eseményt. A szállásunk a közeli Hertfordban volt, onnan jártunk be vonattal szinte minden nap. Emlékszem, nyolcévesen milyen büszke voltam magamra, hogy kiigazodom a metrótérképen (ez anyunak nem igazán ment). Ezen kívül rajongtam a parkokért, eszegettem bagettet a patakparton, néha megkergettem a ludakat, és egyszer majdnem sikerült megérintenem egy barátságos mókust, csak az utolsó pillanatban megijedt.

A vendéglátóinknak köszönhetően eljutottunk az Open Air Theatre két Shakespeare-előadására. Játszott ott egy nagy orrú színésznő, aki a Szentivánéji álomban és az Ahogy tetszikben is emlékezeteset alakított. Mikor a szerepe szerint el kellett ájulnia, először körbefordult a sarkán, aztán úgy terült el, mintha az egész teste egyetlen deszka lenne. Eddig nem nagy kunszt, de ő utána föl is tudott kelni. :-)

Kisgyerekként a múzeumok egy részéhez még túl kevés türelmem volt, az egyik képtárban folyamatosan nyafogtam anyunak, hogy menjünk már. A Tate Gallery-ben viszont én is maradtam volna még, de már zárni akartak, és kitessékeltek minket. A British Museumban teljesen lázba hoztak az ókori egyiptomiak, a Natural History Museumban pedig a dinócsontvázak. A Bank of England kiállításáról egy kis kitűzővel gazdagabban jöttünk haza. Elméletileg egy kvízkérdés helyes válaszáért járt volna az ajándék, mi meg a kérdést sem értettük (csak akkoriban kezdtem angolt tanulni), de a teremőr bácsi megsúgta, mit írjunk a papírra. A helyiek egyébként nagyon barátságosak és segítőkészek voltak velünk, és egyszer sem sütötték el az ostoba hungry - Hungary poént.

Azt hiszem, heteket tudnék eltölteni Londonban azzal, hogy (újra)felfedezem a várost.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése