Nagy fába vágtam a fejszémet, miután október végén már a negyedik verziónál tartottam, hogy mit is tervezek csinálni novemberben. Igazán az sem tetszett, nem voltam túl lelkes attól, hogy akár szabadúszó megbízást, akár állást keressek. Voltam ugyan Budaörsön egy interjún, és elvállaltam volna a munkát, ha megkapom, de valószínűleg nem tett volna boldoggá. Valami más hiányzott... Ebben a lelkiállapotban kaptam egy meghívást Angliába. Szuper, nyerek egy kis időt, hogy átgondoljam, hogyan tovább - gondoltam. Esetleg ott is lehetne dolgozni. Hiszen erre vágytam nyolcéves korom óta! Aztán jött egy hirtelen ötlet, hogy ki kellene deríteni, mikor van a környéken állásbörze. November 7-8, Birmingham! Innentől elindult a lavina. Vettem egy repjegyet november 6-ra, csak oda. Másnap jelent meg ez a cikk - esküszöm, nem én írtam!
Alig pár nap telt el a csütörtöki érkezésem óta, de olyan, mintha már nagyon hosszú ideje itt lennék, mert rengeteg dolgom volt. Pénteken elmentem a diplomásoknak szervezett állásbörzére, találtam pár érdekes céget, és legfőképpen kezdem elhinni magamról, hogy értékes munkaerő lehetek itt is. :) Szombaton szobákat és lakásokat néztem, némelyik borzasztóan igénytelen volt, de az egyik megtetszett. Ha előre kifizetek két hónapot, eltekintenek a referenciától és a kezestől. Persze a nemzetközi átutalás még így is bonyolulttá teszi a folyamatot. Hogy miért nem jó nekik első körben a készpénz...? Na mindegy, előbb-utóbb ez is megoldódik. A telefonegyenlegemet is sikerült feltölteni, csak néhány órámba, pár hívásba, egy kellemes sétába és némi hajtépésbe telt. Online nem működik, mert csak magyar bankkártyám van. Eléggé nehéz így mindenféle ügyintézés, hogy hivatalosan még nem létezem az országban. Meg olyan meglepő hétköznapi akadályokkal szembesülök, amikre sosem számítana az ember, például, hogy megveszem a vonatjegyet, és törlik azt a járatot, amit kinéztem, másikra meg nem jó a jegy, hiába megy ugyanoda, ugyanazon az útvonalon, mert az másik cég. Vagy hogy egyszerre nem tudom bedugni a konnektorba a számítógépem töltőjét és a hajszárítót, mert csak egy átalakítóm van. (Hoztam elosztót, de abba csak egy nagy és két kicsi dugó fér, nekem meg éppen két nagy helyre lett volna szükségem.) Ezek apróságok, persze, de ilyenek miatt tart minden többször annyi ideig, mint otthon. Abban viszont reménykedem, hogy munkát hamar találok, a hétre már van két interjúidőpontom, pedig csak tegnap küldtem el az önéletrajzomat. Igaz, sokkal több helyre, mint Magyarországon tenném. Ott, mivel nem sürgetne az idő, válogatósabb lennék. Itt viszont az első cél az, hogy legyen valamiből jövedelmem, aztán majd meglátom, hogyan tovább. Izgalmas, új élet lesz ez!
Alig pár nap telt el a csütörtöki érkezésem óta, de olyan, mintha már nagyon hosszú ideje itt lennék, mert rengeteg dolgom volt. Pénteken elmentem a diplomásoknak szervezett állásbörzére, találtam pár érdekes céget, és legfőképpen kezdem elhinni magamról, hogy értékes munkaerő lehetek itt is. :) Szombaton szobákat és lakásokat néztem, némelyik borzasztóan igénytelen volt, de az egyik megtetszett. Ha előre kifizetek két hónapot, eltekintenek a referenciától és a kezestől. Persze a nemzetközi átutalás még így is bonyolulttá teszi a folyamatot. Hogy miért nem jó nekik első körben a készpénz...? Na mindegy, előbb-utóbb ez is megoldódik. A telefonegyenlegemet is sikerült feltölteni, csak néhány órámba, pár hívásba, egy kellemes sétába és némi hajtépésbe telt. Online nem működik, mert csak magyar bankkártyám van. Eléggé nehéz így mindenféle ügyintézés, hogy hivatalosan még nem létezem az országban. Meg olyan meglepő hétköznapi akadályokkal szembesülök, amikre sosem számítana az ember, például, hogy megveszem a vonatjegyet, és törlik azt a járatot, amit kinéztem, másikra meg nem jó a jegy, hiába megy ugyanoda, ugyanazon az útvonalon, mert az másik cég. Vagy hogy egyszerre nem tudom bedugni a konnektorba a számítógépem töltőjét és a hajszárítót, mert csak egy átalakítóm van. (Hoztam elosztót, de abba csak egy nagy és két kicsi dugó fér, nekem meg éppen két nagy helyre lett volna szükségem.) Ezek apróságok, persze, de ilyenek miatt tart minden többször annyi ideig, mint otthon. Abban viszont reménykedem, hogy munkát hamar találok, a hétre már van két interjúidőpontom, pedig csak tegnap küldtem el az önéletrajzomat. Igaz, sokkal több helyre, mint Magyarországon tenném. Ott, mivel nem sürgetne az idő, válogatósabb lennék. Itt viszont az első cél az, hogy legyen valamiből jövedelmem, aztán majd meglátom, hogyan tovább. Izgalmas, új élet lesz ez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése