2014. november 15., szombat

A 22-es csapdája

Hétfőig el kell döntenem, hová megyek dolgozni, mert két helyen is várnak a kezdő tréningre. Komoly dilemma, mert csak pár dologban különbözik a két cég, és nem vagyok benne biztos, melyik tényező mennyire fontos nekem, sőt azt sem látom tisztán, mennyire hosszú távra tervezek... Ami viszont közös pont, hogy szükségem lesz egy brit bankszámlára, ahová a fizetésemet utalják majd. Tegnap délután bementem a legközelebbi Lloyd's-ba, ami a helyi könyvtár mellett van, tehát öt perc gyalog a lakástól. Ideális választásnak tűnt, mivel úgy hallottam, elég egyszerű náluk a számlanyitás. Na, a gyakorlat rácáfolt erre az értesülésre. Mivel ez egy kicsi fiók, már azon elbuktam, hogy nem kértem előre időpontot. Sebaj, a városközpontban szombaton is nyitva vannak a bankok, ma újabb próbát tettem. Közben kaptam egy fülest, hogy a Barclays jobb választás lenne, mert stabilabb az anyagi helyzete, és ott is könnyen lehet számlát nyitni. Aha, persze... Itt is kellett volna előre időpontot kérni (pff!), de azért ránéztek a papírjaimra. Az útlevél rendben is volt, viszont a lakcímem igazolásához nem érték be a bérleti szerződéssel, mert nem önkormányzati lakásba költöztem. Khm... Nekem címzett közüzemi számlát persze nem tudok mutatni, mivel azokat nem én fizetem, benne vannak a szoba árában. Adószámom még nincs, sőt az igénylést visszaigazoló levelet sem kaptam meg a hatóságtól. (Akiknek egyébként telefonon diktáltam be a címemet, szóval az aztán végképp nagyon hivatalos...) Egyébként meg mindegy is, mert időpont ebben a bankban csak decemberre lenne, ami nem nyerő. Túl a csalódottságon még meg is voltam sértve, mert érezhetően egyre kevésbé voltak készségesek, miután kiderült, hogy bár kulturált a megjelenésem, mégsem én leszek a következő prémium ügyfél. (Ezeknek nem magyarázta el senki a potenciál fogalmát??) Elköszöntem, és átmentem a Lloyd's fiókjába. Ott egy fokkal jobb volt a helyzet, de így sem zárult sikerrel a látogatás. Arra jutottunk, hogy a munkáltatómtól kell kérnem egy igazolást, amiben szerepel a teljes nevem, a lakcímem, és hogy náluk fogok dolgozni. Merthogy a banknak tudnia kell, honnan jön majd pénz a számlára. (Az nem elég jó válasz, hogy a saját, magyarországi számlámról...) Sokadszorra éreztem úgy, hogy ki kell cseleznem a rendszert, mielőtt a részese lehetnék. Az ingatlanosok ugyebár azt akarták, hogy legyen munkám, de elég nehéz úgy munkát találni, hogy nincs hol laknom. Ezt sikerült előre fizetéssel áthidalni, de csak úgy, hogy közvetlenül a tulajjal szerződtem, és felváltva vetettem be a legártatlanabb nézésemet és a nagyon határozott, magabiztos fellépést. Mert tényleg nem akartam senkit átverni, és tényleg hittem benne, hogy hamarosan dolgozni fogok, de ha nem, akkor is tudom egy darabig fizetni a lakbért. Csak bízzon már meg bennem valaki! A könyvtárban legalább könnyű dolgom volt, ott azon is pillanatok alatt túltette magát a kedves néni, hogy előbb ki kell nyomtatnom a könyvtári gépen a bérleti szerződésemet, mert csak elektronikus formában létezik, és csak utána tudom bemutatni a beiratkozáshoz. Persze ott elég kicsi a tét. :) Biztos van valami magyarázat a banki bürokráciára, pénzmosás-ellenes törvény, vagy ilyesmi, de elég bosszantó, hogy a munkaszerződéshez kellene számlaszám, amit munkaszerződés nélkül nem igazán lehet megszerezni... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése