Matthew Bourne: Hattyúk tava (3D)

Az Uránia gyakran színesíti programját a Met operaelőadásainak közvetítésével, hétfő este azonban - a tánc világnapja apropóján - egy londoni balettelőadás felvételét tűzte műsorra. Csajkovszkij ismert művét teljesen átértelmezte a koreográfus, kezdve azzal a változtatással, hogy a hattyúkat férfiak táncolják. Én ugyan tisztában voltam ezzel, mikor megvettem a jegyeket, de a közönség soraiban többeket meglepetésként ért, sőt egyesekre szinte sokkolóan hatott. A szünetben a mellettem ülő idős néni méltatlankodott a férjének, hogy "a koreográfus homokos" (mintha ez a művészt minősítené, és nem azt, akinek ez a legfontosabb közlendője róla...), és "nincs is benne nő, csak az anya, az is milyen...". Kedvem lett volna kijavítani, hogy van még egy Barátnő is a történetben, persze az a szerep sem testesítette meg a nőideált. A hercegnek valóban nincs szerencséje velük: az anyja (a Királynő) rideg és távolságtartó, még csak át sem öleli a fiát,  más férfiakkal viszont nagyon is közvetlen; a barátnője pedig egy üresfejű Barbie baba, aki ráakaszkodott ugyan a Hercegre, de a neveletlensége miatt nem tud beilleszkedni a királyi családba. Mindennek a felszínes, ceremoniális protokollprogramok adnak keretet. A siralmas helyzet odáig fajul, hogy a Herceg véget akar vetni az életének. Ekkor jelennek meg a hattyúk, pontosabban a Hattyú, és az iránta érzett rajongás új reményt ad a Hercegnek. A bálon azonban, ahol a Hattyú Idegenként jelenik meg, a Herceg borzasztóan féltékeny lesz - nem egyértelmű, hogy az anyja ölelését irigyli az Idegentől, vagy fordítva, de láthatóan nagyon szenved. A két férfi kettősei nagyon hirtelen és váratlanul érnek véget, mintha nem is a valóságban történnének meg, csak a Herceg képzeletében.