Idén sokak számára még mindig téma a későn érkezett tavasz, de nem ezért, hanem a Táncfesztiválnak köszönhetően szereztem tudomást a Bozsik Yvette Társulat előadásáról (videós ízelítő itt). A Bolero, amivel párosították Sztravinszkij művét, régi nagy kedvencem, az egyre fokozódó dinamizmusa nyűgöz le. Talán akkor találkoztam vele először, amikor Markó Iván koreográfiájával néztük meg a Csörsz utcában, de ma este, egyetlen táncos előadásában is rabul ejtett. A Tavaszi áldozat viszont csak nemrégiben keltette föl a figyelmemet, a Bartók Rádió egyik műsorában ismertették. Nagyon vad, mondhatni barbár zene, hozzá illő koreográfiával. A száz évvel ezelőtti bemutatón még botrány volt, a mai (felújított) verzió zajos sikert aratott - nálam is. Benne volt a hosszú tél után a jó idő utáni sóvárgás, az egymásra utaltság, a tehetetlenség a nagyobb erőkkel szemben, a babonás emberek kegyetlensége... és a végén maga az áldozati rítus feltette az i-re a pontot.
Két napig még tart a fesztivál, de hogy utána se maradjak tánc nélkül, már kinéztem egy olyan programot, aminek az előadóit ismerem, hozzájuk jártam tangót tanulni. Még Balázzsal, ami hiba volt, mert most nincs partnerem, ezért abba is hagytam a kurzust, de persze ha nagyon akarom, biztos találok valakit, akivel folytathatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése