Április elsejével itt beköszöntött a nyár. Tegnap ragyogó idő volt, árnyékban is kb. 25 fok, de mi úgy döntöttünk, hogy napra megyünk. Buszra szálltunk, és ellátogattunk Pergébe, ami a környéken található legnagyobb romváros. Az épületekből főleg oszlopok maradtak meg, és a földön szanaszét hevernek a díszesen faragott kövek.
A feltárás még most is zajlik, a talált leleteket az antalyai múzeumban állítják ki, aminek a kertjében pár nappal ezelőtt jártunk.
Általában nem szeretem a hőséget, de mivel múlt szerdán még hólapátolással kezdtem a napot, most nagyon jóleső érzéssel töltött el, hogy egy réteg ruha elég. A szomjunkat pedig frissen facsart narancslével csillapítottuk, igazi nyaralós hangulatot teremtett. Ami még fontos volt nekem, az az, hogy első pillantásra is gazdag az állatvilág, percek alatt észrevettem a kövek között egy teknőst, ami meglepően gyors tempóban igyekezett elmenekülni a fényképezés elől.
Később találkoztunk egy sokkal kisebbel is, nagyon helyes volt, és kevesebb rejtekhelyet talált, bőven nyílt alkalmunk lefotózni.
Nehezebb dolgunk volt a nagyon fürge gyíkokkal, amik pillanatok alatt eltűntek a falmaradványok repedéseiben. Nekik egy romváros eszményi lakóhely.
Pergét eredetileg kettévágta egy csatorna, ami most majdnem teljesen ki volt száradva, de a megmaradt vízben még láttunk rengeteg kisebb-nagyobb ebihalat. Kifejlett békát sajnos nem, pedig szeretem őket. :)
A kijáratnál természetesen nemcsak a hivatalos múzeumi bolt várja a vásárlókat, hanem számos, az út mellé kitelepült árus is. Többnyire kendőket, terítőket, kis szobrocskákat és ékszereket kínálnak.
A többi képet ide töltöttem föl.
A feltárás még most is zajlik, a talált leleteket az antalyai múzeumban állítják ki, aminek a kertjében pár nappal ezelőtt jártunk.
Általában nem szeretem a hőséget, de mivel múlt szerdán még hólapátolással kezdtem a napot, most nagyon jóleső érzéssel töltött el, hogy egy réteg ruha elég. A szomjunkat pedig frissen facsart narancslével csillapítottuk, igazi nyaralós hangulatot teremtett. Ami még fontos volt nekem, az az, hogy első pillantásra is gazdag az állatvilág, percek alatt észrevettem a kövek között egy teknőst, ami meglepően gyors tempóban igyekezett elmenekülni a fényképezés elől.
Később találkoztunk egy sokkal kisebbel is, nagyon helyes volt, és kevesebb rejtekhelyet talált, bőven nyílt alkalmunk lefotózni.
Nehezebb dolgunk volt a nagyon fürge gyíkokkal, amik pillanatok alatt eltűntek a falmaradványok repedéseiben. Nekik egy romváros eszményi lakóhely.
Pergét eredetileg kettévágta egy csatorna, ami most majdnem teljesen ki volt száradva, de a megmaradt vízben még láttunk rengeteg kisebb-nagyobb ebihalat. Kifejlett békát sajnos nem, pedig szeretem őket. :)
A kijáratnál természetesen nemcsak a hivatalos múzeumi bolt várja a vásárlókat, hanem számos, az út mellé kitelepült árus is. Többnyire kendőket, terítőket, kis szobrocskákat és ékszereket kínálnak.
A többi képet ide töltöttem föl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése