Ismét a Táncszínházban jártam, ezúttal anya-lánya programunk volt. Ketten együtt elképesztően gyerekesen tudunk viselkedni, néztünk már úgy Micimackót, hogy az egész moziban csak velünk nem volt gyerek, mégis mi nevettünk a leghangosabban. Most is egy matinéelőadásra váltottunk jegyet, elsősorban a nehezen összeegyeztetett időpont miatt (egy fedél alatt élünk, ő nyugdíjas, én diák vagyok, szóval tényleg nehéz feladat volt). Természetesen megtelt a nézőtér gyerekekkel, a karonülőtől a kistini korosztályig, többségük egy-egy nagyobb csoport részeként érkezett. Meglepő módon egészen fegyelmezettek voltak, csak akkor kiabáltak bele az előadásba, mikor Aladdin megkérdezte a közönségtől, nem láttuk-e a csodalámpát. A műsor jól kitaláltan a 21. századi ifjúságnak szólt: Google kereséssel kezdődött, és a táncosokon kívül a függönyre vetített képek is segítettek lekötni a figyelmüket. Rengeteg jópofa részletből áll össze az egész, és néhány egyszerű technikának köszönhetően valóban álomszerű hatást kelt. Nem vagyok biztos benne, hogy ezt a kisebbek tudták értékelni, legalábbis a taps mértéke nem tükrözte, de Ali baba tevéje zseniális alakítás volt! Nekem személyesen külön örömöt szerzett, hogy két olyan zene is megszólalt ebben az ötven percben, amihez kellemes emlékeim fűződnek. Az egyik Tarkan régi nagy slágere (a színház honlapján található videón 04:07-től), ez a szalagavatós török táncunk végén a kivonulózene volt, a másik pedig a Gettómilliomos című film főcímdala, amit akkortájt mutattak be az itthoni mozikban, amikor Indiában jártam, és tökéletesen visszaadja az országról szerzett benyomásaimat.
Bozsik Yvette már régóta nagy név a magyar táncművészetben, ennek ellenére korábban nem nagyon ismertem a munkáit, azt hiszem, a múltkori Tavaszi áldozat előtt nem is láttam koreográfiáját, most viszont kíváncsi lettem, vajon az Ezeregyéjszaka történetéből mit hozott ki a felnőtteknek szóló előadásban. A modern balett terén nálam egyébként Markó Iván az etalon, és ma sikerült is megszereznem az utolsó jegyet a holnapi bemutatójára (Az ember tragédiája).
Bozsik Yvette már régóta nagy név a magyar táncművészetben, ennek ellenére korábban nem nagyon ismertem a munkáit, azt hiszem, a múltkori Tavaszi áldozat előtt nem is láttam koreográfiáját, most viszont kíváncsi lettem, vajon az Ezeregyéjszaka történetéből mit hozott ki a felnőtteknek szóló előadásban. A modern balett terén nálam egyébként Markó Iván az etalon, és ma sikerült is megszereznem az utolsó jegyet a holnapi bemutatójára (Az ember tragédiája).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése