Bonn/Köln - a többi nap :)

Sétálgatásra remekül alkalmas a kölni Rajna-part, egészen romantikus helyszín - sajnos nem a megfelelő személlyel jártam ott. Egyszer majd visszamegyek Balázzsal, és kiülünk élőzenét hallgatni valamelyik étterem teraszára, vagy befizetünk egy sétahajózásra.
Egyetlen hét alatt remekül sikerült asszimilálódnom, vagy a Germanwings-es stewardess tudott valamit, mert mikor Ferihegyen leszálltam a gépről péntek este, tőlem úgy köszönt el, hogy "Schönen Aufenthalt!" Hát igen, az a 48 óra nem tekinthető hazatérésnek...

A második hetem rövidebb volt, mivel csak szerdáig maradtam, és ez alkalommal a cégnek sikerült Bonnban szállást foglalnia. A szobám ablaka a piactérre nézett, a fürdőszobámé pedig a Münsterre - nem is kívánhattam volna jobb helyszínt. Szívesen kóborolok régi, európai városok szívében, mert mindig tündéri kis házakat lehet látni, és lépten-nyomon remek cégérekre bukkan az ember. Ezúttal nem sok időm jutott a turistáskodásra, mert hétfőn és kedden estig tartottak a workshopok, szerdán pedig már jöttünk haza. Életem egyik legérdekesebb repülőútja volt, mivel egy kisgyerekes párral ültem egy sorban. Bevallom, meg is szeppentem kicsit, mikor megláttam őket, és komolyan aggódni kezdtem, mikor a kislány az első 5 percben már beletüsszentett a bébiételbe, beterítve az apját a péppel. Persze az én nadrágomat is elérte egy csepp, de igyekeztem jó képet vágni hozzá. Szerencsére az anyuka ügyesebb volt az etetéssel, és megúsztuk baleset nélkül az utat. Greta - akinek még a cumijára is rá volt írva a neve - nagyon érdeklődő csöppség volt, hatalmasra nyitott szemmel nézett, és időnként boldogan gőgicsélt rám. A szülei mondták, hogy nem szokott mindenkivel ilyen barátságos lenni, de úgy tűnt, én valamivel levettem a lábáról. A jó viszonyt megerősítendő még báboztam is neki a plüssállatával, amit leejtett. Teljes siker volt, és állati büszke vagyok magamra, mert leszálláskor egyik szülőnek sem sikerült elhallgattatnia a síró kislányt, én pedig kedvesen rámosolyogtam, és rögtön megnyugodott. Az apuka arckifejezése egyszerre volt döbbent és elismerő, mondta is, hogy "Sehr gut" :)
3 nappal később megint a Rajna partján találtam magam, egy egész napos autózás után, de ez már a következő bejegyzés témája lesz...