Ha már a Ludwig Múzeumban jártunk, megnéztük a másik kiállítást is. Az utóbbi években Magyarországon ciki lett politizálni, pedig a politika szó eredetileg a közügyek intézését jelentette, ami elkerülhetetlenül hatással van a hétköznapjainkra. Nem tudom, más országokban az emberek mennyire beszélgetnek nyitottan egymással, de most néhány dán művész a Budapesti Tavaszi Fesztivál kapcsán földobott pár érdekes témát. A kiállítás azzal a képpel nyit, milyen is, "Amikor egy ország szerelembe esik önmagával" (Michael Elmgreen és Ingar Dragset):
Aztán Katya Sander kisfilmjében nekiszegezi a kérdést néhány kirándulónak: "Mi a kapitalizmus?" Mindenki mást mond, az egymással szembeállított tükrök végtelennek láttatják a teret, az emberek nagyon aprók a mező közepén, és talán a látogató is elgondolkozik azon, az ő számára mit jelent a kapitalizmus és a demokrácia. (Pártjelszavak és indulatok nélkül.)
Ha kicsit kézzelfoghatóbb dolgokra vágyunk, fogjunk meg egy táblát, és jelöljük ki, a közvetlen környezetünkben, a saját városunkban hol szeretnénk helyet biztostani a táncnak, a hangoskodásnak, hol vágyunk nyugalomra, zöldre, hová engednénk be az autókat, honnan tiltanánk ki a dohányfüstöt és a kutyapiszkot, hol szeretnénk egymással találkozni, kanapét kirakni az utcára, parkban grillezni... (Bosch & Fjord: Free Zone Budapest)
És ha már mindent jól megterveztünk, lazításként megtudhatjuk, hogy a dán bulvárlapokban (egészen pontosan az Ekstra Bladet 9. oldalán) pózoló amatőr aktmodellek mit tartanak magukon a legszebbnek. A többség az arcát, a szemét vagy a mosolyát emelte ki - bennem csak az a kérdés merült föl, hogy akkor miért nem arra terelik a képet nézők figyelmét? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése