Madárdalos tavasz

Csütörtökön munka után elmentem a Városligetbe sétálni. Sokan kijöttek a jó időt élvezni: főként szerelmespárok és kutyasétáltatók, de fára mászó gyerekek és fűben üldögélő, olvasgató lányok is. Én legjobban a délutáni fényeket szeretem, ahogy a nap bearanyozza a fák kérgét, alulról megvilágítja a repkedő madarakat, és megcsillan a tó vizén. Rengeteg madárral lehet egyébként találkozni, ilyen szempontból kész Paradicsom a Liget. Láttam például két kék cinkét veszekedni: cérnahangú csipogás és nagy szárnycsapkodás kísérte a küzdelmet a kiszemelt ágért. Tőkés récéből nagyon sok volt, de ez vízparton elég megszokott látvány, ahogy a fekete rigók és a galambok, gerlék is elterjedtek a városi zöldterületeken. Nagyon örültem viszont a harkálynak, amit először nem sikerült azonosítanom. Csak azt tudtam, hogy ismerős a kiáltása, de a rigóméretű fekete-fehér madárról nem ugrott be rögtön, mi lehet az. Mire megpillantottam, hová szállt le, addigra összeállt a kép, és a kopácsolásával végképp eloszlatott minden kétséget. Hazafelé (Érdre) Lőcsei busszal mentem, gimi óta nem utaztam így ezen az útvonalon - abszolút nosztalgikus élmény. :) Még Kelenföldön volt alkalmam megfigyelni egy szarkát fészeképítés közben. Egy kis bottal a csőrében bukdácsolt lefelé a fa legfelső ágától. Közben egyensúlyozott, verdesett a szárnyával, végül szinte ráesett a fészek szélére. Kíváncsi lennék, rajtam kívül még hány utas vette észre a "műsort". Biztos csak a gyerekek... :)