Mostanában nem történik velem túl sok érdekes dolog: két hete szerződéseket rögzítek SAP-ban (UNCSI!), tegnap voltam fodrásznál (már ideje volt), és ma délelőtt kiválasztottuk a függönyt a nappalinkba. Balázs viszont két kollégájával együtt tett egy körutazást szlovák, cseh és lengyel fürdőkben, és amikor hazajött, olyan lelkesen mesélt Prágáról, hogy megkértem, írja le. (Nála már az is meglepő, hogy látványosan lelkesedik, de az végképp lenyűgözött, hogy ezt hajlandó megosztani a blogom olvasóival! :) ) Íme:
"Üzleti utunk egyik fő célpontja a kicsit esős Prága volt, de mivel sok időnk nem volt két éjszakára kellett koncentrálnunk minden látható és ízlelhető helyi érdekességet. Útközben, Zakopanéban egy holland srác már felhívta figyelmünket, hogy Prága a legjobb hely és mindenképp keressük meg az 5 emeletes disco-t. Igazából mindannyian szerettük volna kipróbálni a híres cseh sört egy füstös, hangulatos kocsmában...és láss csodát, sikerült. Mivel Low Cost úton voltunk és késő délután értünk a városba (ott is vannak dugók, de még milyenek...), elsőként egy hostelt kerestünk. Érkeztünk egy listával, amelyet Csaba töltött le a netről, hogy hova is érdemes menni. Jóindulatból a vendégek visszajelzéseit is bekopizta, de azt csak az autóban vettük észre, hogy a mondatok második fele rendre lemaradt. Főleg ott értek véget a mondatok, hogy "very good, but (...)" meg " only recommended for you if (...)". Szóval igazából csak tippeltünk. De mivel a Zakopánei olyan jól bejött, hátha itt is bejön! Pont a város közepén szeretnénk lakni! (Zakopánéban 3500Ft reggelivel egy IBIS minőségű hostel! Erkély a főutcára, Plazma TV és teljes konyha a klubszobában: Flamingo)
Megtaláltuk a címet, parkolni turistaként lehetetlen. Lefoglalva a szoba nem volt (inkább beszélhetünk egy lakásról), a csengőt hiába nyomtuk. Felhívtuk, örömmel jön és fogad minket, csak kért 40 percet. Megvártuk. Csodálkozott is, hogy hogyan tudtunk parkolni!? Mondtuk neki, hogy pestiek vagyunk. :) Kulturált polgári lakás a háborús évekből, kicsengettük érte a 4000Ft/főt neki. Olyan gyorsan távozott a pénz 90%-ával, hogy csak annyit tudott nekünk ajánlani, hogy nézzük meg a ház aljában lévő kocsmát, ha már keresünk valami hasonlót.
Kicsit szkeptikusan, de lecammogtunk. Fura volt hogy az egész utca kihalt és csöndes volt, valami mégis morajlott a pince felől. Ahogy betoppantunk azonnal áthatott minket a prágai érzés. Dugig tele fiatalokkal és külföldi kozmopolitákkal. Angol, holland és cseh szó mindenütt. Óriási hangulat, talán 150 ember, mindenkinek korsó a kezében, harapható füst. Összenéztünk és egyszerre mondtuk: "Basszus, ezt kerestük!".
Az utolsó asztalok egyikét kaptuk, a pincérnő már hozta is a három sört. Az igényemet a búzasörre ignorálta, szóval maradt a Slatopramen. Nem vagyok egy sörözős, de ez tényleg iható volt. Rajtam kívül persze mindenki istenítette. Hamar megkaptuk az étlapról a cseh (!) specialitást: tócsni pörkölttel nyakonöntve. Persze az étlapon nem így hívták, de hamar túljártunk a szakács eszén. Valami helyi kaját kerestünk. Nyammm.
Szomszéd asztalnál sört kóstolnak! Nem értettük minek neki 10 kicsi pohár.
Körbejártuk még a város közepét, az utcán drogot, nőket, kolbászt árulnak, óriási néger gyerekek pedig a vendégeket csalogatják különféle bárokba... Ellenálltunk (főleg én), és másnapra tartogattuk magunkat.
Másnap a kötelező munkát és vacsit letudva belevetettük magunkat a kultúrába. Jelszó: le a beugrókkal! Menjünk a először is a tegnap kiszemelt Music Bar-ba! Hosszú fa lépcső vezet le egy akkora terembe, mint a nappalink. Itt kapott helyet a minden igényt kielégítő bárpult, a DJ pult, néhány hatalmas hangszóró, 2 hosszú padsor, 5-6 bárasztal székekkel, a maradék hely pedig a tánctér. Ez utóbbi tehát 1,5 négyzetméter volt. A boltíves pincében már dübörgött a zene, ment a stroboszkóp,a 16 év körüli főként lányokból álló közönség már jelen volt, így nekünk is hamar megjött a jókedvünk: söröztünk, nézelődtünk és az I've got a Feeling-re még mi is csápoltunk. A tinik már az asztalokon, a székeken és a padokon tomboltak... nini, az egyikük hasonlít a Csabára! El is hittük a szöveget: "that tonight's gonna be a good night".
Pontban 11kor az idáig őrülten, magukból kivetkőzve tomboló fiúk-lányok vették a kabátjukat és a hátizsákjaikat(!) és odébbálltak. Mi csak kerestük a hozzájuk tartozó tanárnőt, hátha ő marad...valószínűleg pizsiosztás volt. Mivel nem láttuk értelmét tovább farkasszemet nézni a helyi fiúkkal(egyetlen nő sem maradt), fölandalogtunk mi is. Jó döntés volt. Épphogy kiléptünk az ajtón, egy hatalmas srác félrelökött minket és a bejárat előtt sorakozó cca 100 italos állapotban lévő embernek ordított egy hatalmasat: "Freeeeee Jegermaister for everyone!!!!!!!!". Más se kellett a tombolni vágyó brit népnek! "YYYYYYYYYEEEEEEEEEEEEEAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA", szólt a válasz, és elkezdtek özönleni lefelé! Alig bírtunk kilépni az áradatból. Peti itt jegyezte meg, hogy ő max 20 darab poharat látott a tálcán, úgyhogy valószínűleg esélyünk sem lett volna. :)
Innen is tovább álltunk és visszaindultunk a tegnap fölfedezett árkádsor felé. Ott 3 klub volt egymás mellett, abból 2 egész jól nézett ki. Nyilvánvaló melyiket választottuk. A hatalmas sötét rozsdás vasajtó bejárat, a piszkos fekete falak, a fojtogató füst nem vonzott túlságosan... dehát kiderült... itt nincs beugró. Hát jó, nézzünk le.
Furán kellemes elektronikus zene hangja sejlett fölfelé, mintha egy pihenőklubba közeledtünk volna. De egyvalami nem stimmelt, kb 4 emelettel a felszín alatt jártunk, a falakon néhol megmaradt a 40-50 éve fölrakott márvány, kosz és piszok mindenütt, kifestett fiúk és bőrszerkóba öltözött lányok kerülgettek minket... mi meg zakóban meg ingben, félcipőben....
Mikor beléptünk a hatalmas légópincébe, megszólalt a csontig hatoló kőkemény metál! Mindenki ordított, a színpadon jellegzetes hosszú hajú srácok körbe-körbe forgatják a fejüket, izzadságszag, a sarokban fiúk szívnak, lányok félmeztelenül csókolóznak. A három jól szituált srác zakóban és ingben ott állt 20 percig leesett állal... ezt egyszer látni kell!
A kulturális sokkból fölébredve arra volt erőnk, hogy aludni térjünk, és meglessük hőn áhított 8 svéd masszőrlány lakótársunkat, de be kellett érnünk két láthatatlan német diákkal (előbbi Csabi dezinformációja volt), akiket a házinéni valamiért el is nevezett Günternek és Günternének (de tényleg). Reggel se láttuk őket, nem mertek kijönni, míg mi ott voltunk.
Irány Pest!"
"Üzleti utunk egyik fő célpontja a kicsit esős Prága volt, de mivel sok időnk nem volt két éjszakára kellett koncentrálnunk minden látható és ízlelhető helyi érdekességet. Útközben, Zakopanéban egy holland srác már felhívta figyelmünket, hogy Prága a legjobb hely és mindenképp keressük meg az 5 emeletes disco-t. Igazából mindannyian szerettük volna kipróbálni a híres cseh sört egy füstös, hangulatos kocsmában...és láss csodát, sikerült. Mivel Low Cost úton voltunk és késő délután értünk a városba (ott is vannak dugók, de még milyenek...), elsőként egy hostelt kerestünk. Érkeztünk egy listával, amelyet Csaba töltött le a netről, hogy hova is érdemes menni. Jóindulatból a vendégek visszajelzéseit is bekopizta, de azt csak az autóban vettük észre, hogy a mondatok második fele rendre lemaradt. Főleg ott értek véget a mondatok, hogy "very good, but (...)" meg " only recommended for you if (...)". Szóval igazából csak tippeltünk. De mivel a Zakopánei olyan jól bejött, hátha itt is bejön! Pont a város közepén szeretnénk lakni! (Zakopánéban 3500Ft reggelivel egy IBIS minőségű hostel! Erkély a főutcára, Plazma TV és teljes konyha a klubszobában: Flamingo)
Megtaláltuk a címet, parkolni turistaként lehetetlen. Lefoglalva a szoba nem volt (inkább beszélhetünk egy lakásról), a csengőt hiába nyomtuk. Felhívtuk, örömmel jön és fogad minket, csak kért 40 percet. Megvártuk. Csodálkozott is, hogy hogyan tudtunk parkolni!? Mondtuk neki, hogy pestiek vagyunk. :) Kulturált polgári lakás a háborús évekből, kicsengettük érte a 4000Ft/főt neki. Olyan gyorsan távozott a pénz 90%-ával, hogy csak annyit tudott nekünk ajánlani, hogy nézzük meg a ház aljában lévő kocsmát, ha már keresünk valami hasonlót.
Kicsit szkeptikusan, de lecammogtunk. Fura volt hogy az egész utca kihalt és csöndes volt, valami mégis morajlott a pince felől. Ahogy betoppantunk azonnal áthatott minket a prágai érzés. Dugig tele fiatalokkal és külföldi kozmopolitákkal. Angol, holland és cseh szó mindenütt. Óriási hangulat, talán 150 ember, mindenkinek korsó a kezében, harapható füst. Összenéztünk és egyszerre mondtuk: "Basszus, ezt kerestük!".
Az utolsó asztalok egyikét kaptuk, a pincérnő már hozta is a három sört. Az igényemet a búzasörre ignorálta, szóval maradt a Slatopramen. Nem vagyok egy sörözős, de ez tényleg iható volt. Rajtam kívül persze mindenki istenítette. Hamar megkaptuk az étlapról a cseh (!) specialitást: tócsni pörkölttel nyakonöntve. Persze az étlapon nem így hívták, de hamar túljártunk a szakács eszén. Valami helyi kaját kerestünk. Nyammm.
Szomszéd asztalnál sört kóstolnak! Nem értettük minek neki 10 kicsi pohár.
Körbejártuk még a város közepét, az utcán drogot, nőket, kolbászt árulnak, óriási néger gyerekek pedig a vendégeket csalogatják különféle bárokba... Ellenálltunk (főleg én), és másnapra tartogattuk magunkat.
Másnap a kötelező munkát és vacsit letudva belevetettük magunkat a kultúrába. Jelszó: le a beugrókkal! Menjünk a először is a tegnap kiszemelt Music Bar-ba! Hosszú fa lépcső vezet le egy akkora terembe, mint a nappalink. Itt kapott helyet a minden igényt kielégítő bárpult, a DJ pult, néhány hatalmas hangszóró, 2 hosszú padsor, 5-6 bárasztal székekkel, a maradék hely pedig a tánctér. Ez utóbbi tehát 1,5 négyzetméter volt. A boltíves pincében már dübörgött a zene, ment a stroboszkóp,a 16 év körüli főként lányokból álló közönség már jelen volt, így nekünk is hamar megjött a jókedvünk: söröztünk, nézelődtünk és az I've got a Feeling-re még mi is csápoltunk. A tinik már az asztalokon, a székeken és a padokon tomboltak... nini, az egyikük hasonlít a Csabára! El is hittük a szöveget: "that tonight's gonna be a good night".
Pontban 11kor az idáig őrülten, magukból kivetkőzve tomboló fiúk-lányok vették a kabátjukat és a hátizsákjaikat(!) és odébbálltak. Mi csak kerestük a hozzájuk tartozó tanárnőt, hátha ő marad...valószínűleg pizsiosztás volt. Mivel nem láttuk értelmét tovább farkasszemet nézni a helyi fiúkkal(egyetlen nő sem maradt), fölandalogtunk mi is. Jó döntés volt. Épphogy kiléptünk az ajtón, egy hatalmas srác félrelökött minket és a bejárat előtt sorakozó cca 100 italos állapotban lévő embernek ordított egy hatalmasat: "Freeeeee Jegermaister for everyone!!!!!!!!". Más se kellett a tombolni vágyó brit népnek! "YYYYYYYYYEEEEEEEEEEEEEAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA", szólt a válasz, és elkezdtek özönleni lefelé! Alig bírtunk kilépni az áradatból. Peti itt jegyezte meg, hogy ő max 20 darab poharat látott a tálcán, úgyhogy valószínűleg esélyünk sem lett volna. :)
Innen is tovább álltunk és visszaindultunk a tegnap fölfedezett árkádsor felé. Ott 3 klub volt egymás mellett, abból 2 egész jól nézett ki. Nyilvánvaló melyiket választottuk. A hatalmas sötét rozsdás vasajtó bejárat, a piszkos fekete falak, a fojtogató füst nem vonzott túlságosan... dehát kiderült... itt nincs beugró. Hát jó, nézzünk le.
Furán kellemes elektronikus zene hangja sejlett fölfelé, mintha egy pihenőklubba közeledtünk volna. De egyvalami nem stimmelt, kb 4 emelettel a felszín alatt jártunk, a falakon néhol megmaradt a 40-50 éve fölrakott márvány, kosz és piszok mindenütt, kifestett fiúk és bőrszerkóba öltözött lányok kerülgettek minket... mi meg zakóban meg ingben, félcipőben....
Mikor beléptünk a hatalmas légópincébe, megszólalt a csontig hatoló kőkemény metál! Mindenki ordított, a színpadon jellegzetes hosszú hajú srácok körbe-körbe forgatják a fejüket, izzadságszag, a sarokban fiúk szívnak, lányok félmeztelenül csókolóznak. A három jól szituált srác zakóban és ingben ott állt 20 percig leesett állal... ezt egyszer látni kell!
A kulturális sokkból fölébredve arra volt erőnk, hogy aludni térjünk, és meglessük hőn áhított 8 svéd masszőrlány lakótársunkat, de be kellett érnünk két láthatatlan német diákkal (előbbi Csabi dezinformációja volt), akiket a házinéni valamiért el is nevezett Günternek és Günternének (de tényleg). Reggel se láttuk őket, nem mertek kijönni, míg mi ott voltunk.
Irány Pest!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése