Pestre kellett mennünk szavazni (még oda vagyunk bejelentkezve), és hazafelé útba ejtettük a Müpát. Vettünk két jegyet egy előadásra, amikkel egyébként a Ludwig Múzeumba ingyen beengednek. Épp a Glenn Brown kiállítás zárónapját csíptük el. Erről a festőről semmit nem tudtam korábban, csak a plakátjaival találkoztam a városban. Mostanában egyébként a plágiummal kapcsolatos vitákban is előkerül a neve, elég aktuális téma a határvonal az ihletmerítés és a másolás között. Sok képe tényleg könnyen felismerhető előd alapján készült, ennek ellenére éreztem bennük valami egyedit. Például a kacskaringós vonalakat, amikből összeáll a téma. Maga a technika emlékeztet Van Gogh-éra, de a megvalósítás egyedi, és a szinte homogén hátterek miatt mégis letisztult hatást kelt. A címek néha nagyon furcsák, gyakran nagyon hosszúak, és valamikor köszönőviszonyban sincsenek a képpel (ezt a tárlatvezetést tartó művészettörténész is elismerte, tehát nem csak az én laikus véleményem), például A nagy maszturbáló még kissé morbid is, viszont maga a kép az erőteljes színeivel kétségtelenül hatásos, a zöld fej miatt egy bohóc volt az első asszociációm:
Az első teremben még nem találtam olyan festményt, amit szívesen kiakasztanék otthon a falra, mert aminek kellemes színei voltak, az témájában inkább bizarr vagy nyugtalanító, negatív érzéseket sugallt. Az első pillantásra csendéletnek tűnő virágcsokor öngyilkosságra biztat (Öld meg magad):
Később viszont futurisztikus tájképeket is láttunk, a prospektus valami olyasmit írt, hogy Dali ilyeneket festett volna, ha olvasta volna Isaac Asimov műveit (akinek én rajongója vagyok, valósággal faltam a vaskos köteteket, mikor megjelent a Teljes Alapítvány-Birodalom-Robot Univerzum). Íme Böcklin sírja (újabb zavarbaejtő cím):
Nem tartom magam a kortárs művészetek feltétlen hívének, szakértő meg végképp nem vagyok, de úgy gondolom, része a nem szakbarbár értelmiségi létnek, hogy az ember időnként körülnézzen, mi zajlik körülötte kulturális síkon. Mi igyekszünk, bár nyilván lehetne gyakrabban is ilyen programokat csinálni. Szeretem őket, és tegnap megszületett egy álmom ezzel kapcsolatban, de erről részletesebben a másik blogomban írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése