Bécsben 30

Az ember hajlamos nagyobb jelentőséget tulajdonítani a kerek évfordulóknak. Így voltam ezzel én is, a 30. szülinapomra úgy tekintettem, mint valami mérföldkőre az életemben. Balázs ajándékként azzal lepett meg, hogy elvitt két napra Bécsbe. Szeretem ezt a várost, pár évvel ezelőtt egy hónapot töltöttem el itt, hogy németül tanuljak, és akkor keresztül-kasul be is jártam. Mégis volt pár dolog, ami kimaradt, és még több hely, ahová többször is szívesen visszatérek. Mivel a meglepetés része volt, hogy csak aznap reggel tudtam meg, hová megyünk, nem volt alkalmam felkészülni, tehát elég spontán városlátogatás lett belőle. Egy nagyon igényes szállodában aludtunk, ami nemes egyszerűséggel The Hotelnek nevezi magát, és tényleg etalon lehetne:

Elég közel volt a belvároshoz, csak kicsit gyalogolni kellett a Mariahilferstrassén, nem is használtuk a tömegközlekedést. Az első célpontunk a Stephansdom volt, mert emlékeim szerint a belsejét még nem láttam. Így utólag belegondolva az is lehet, hogy csak nem emlékeztem rá, mert annyira nem izgalmas látvány. Mindenesetre megnéztem azt is, megvan-e még a nyelvsuli, ahol tanultam, és megnyugodtam, mert talán még a táblája is ugyanaz. Íme:

Ezután vettünk jegyet az esti hofburgi koncertre, majd elindultunk a múzeumi negyed (MQ) felé, ahol az Architekturzentrumban nagyon alaposan végignéztük a városi kertekről szóló kiállítást. Engem nagyon érdekel a téma, Budapestről is a természet hiánya miatt költöztem ki, és mindig örülök, ha olyan kezdeményezésről hallok, ami visszacsempészi a zöldet a nagyvárosokba. Bécsben van egy minivárosrész, amibe pont ezért első látásra beleszerettem: Spittelberg. Éppen az MQ mögötti utcák alkotják, ezért itt vacsoráztunk. Kifejezetten kisvárosi hangulata van, pedig alig néhány percnyi séta a császári palotától.

Szerencsére a koncerten nem volt dress code, nem kellett visszamennünk a szállásra átöltözni, csak átballagtunk a Hofburgba.

A születésnapom tiszteletére aznap a nagyobb, díszesebb teremben zenélt a Wiener Hofburg-Orchester, és vörös szőnyeggel vártak engem, hogy teljes legyen az élmény. 

  

Komolyzenét játszottak, de nem vették magukat halálosan komolyan, sőt, igyekeztek humort is beleszőni az előadásba. Az operaáriákat külföldi szólisták énekelték, ők is kedvesen, lazán álltak hozzá az egész műsorhoz - persze nehéz is lenne Papageno és Papagena kettősét túlzottan komolyan venni.

Másnap a hőség miatt egyikünk sem akart a tűző napon időzni, így hát bevetettük magunkat a Természettudományi Múzeumba. Köztudottan madármániás vagyok, ezért természetesen azokat a termeket néztük meg, amikben a strucctól az albatroszon át a kolibriig mindenféle szárnyas megtalálható volt. Leendő tolmácsként törekedtem rá, hogy néhány (számomra) fontosabb faj német nevét megjegyezzem, de ünnepelt lévén nem akartam nagyon görcsölni ezen, szóval glosszárium egyelőre nem készült belőlük. :)

Az első szinkron

Múlt pénteken szakmai gyakorlat címén lehetőségem nyílt tolmácsolni egy egynapos konferencián. Nagy bátran jelentkeztem rá, pedig az előzetes információk alapján két angol anyanyelvű résztvevőnek kellett volna fülbesúgós módszerrel tolmácsolni a magyar előadásokat, én pedig még sosem csináltam ilyet. A mesterszakon ugyanis csak az ún. konszekutív (tehát követő) tolmácsolást tanítják. Mégis úgy éreztem, kár lenne kihagyni bármilyen gyakorlási lehetőséget. Nyilván a szervezők is tudták, hogy diákoktól nem várható el a tapasztalt tolmácsok profizmusa, de mi nagyon igyekeztünk. Az a helyszínen derült ki, hogy megfelelő technika is a rendelkezésünkre áll, így kissé megkönnyebbülve bevonultunk a kabinba, hogy kényelmesebb körülmények között dolgozzunk, az angolok pedig fülhallgatót kaptak, így nem zavartuk a többi résztvevőt az állandó suttogással.

Szerencsére angolról magyarra nem kellett dolgozni, ennek köszönhetően az első előadás alatt kikapcsolt mikrofonnal bemelegíthettünk, és megkaptuk a lehetőséget szerző tanárnőtől a jó tanácsokat is. Nagyjából 10 percenként váltottuk egymást (a profik 20-at bírnak, de mi még nem vagyunk azok), és sikerült úgy beosztanunk magunkat, hogy nekem nem kellett elméleti nyelvészetről beszélni (amiről a közgazdász diplomámmal nem sokat tudok), viszont a szoftver bemutatójánál teljesen képben voltam, mert használtam már, így egészen jól boldogultam. Nagy élmény volt az egész, nagyságrendekkel élvezetesebb, mint amire számítottam, tiszta flow! Az egyik angol vendég, aki hallgatta a produkciót, már az ebédszünetben megdicsért minket, ami szerintem hatalmas elismerés. És egész végig azt éreztem, hogy megtaláltam a helyem a világban. :)

Új kezdet

Előzetesen nem írtam semmi konkrétumot a terveimről, csak célzást tettem rá, mert nem akartam elkiabálni, és egy picit bizonytalan is voltam, hogy tényleg jó lesz-e ez nekem. A vizsgaidőszak viszont kiváló alkalom az írásra (bármit megteszek, csak még egy kis ideig ne kelljen tanulni :) ), és most már biztos vagyok benne, hogy megtaláltam a helyem. 

Az ELTE-BTK fordító és tolmács mesterszakjára járok. Eredetileg azzal az elképzeléssel jöttem ide, hogy fordító leszek, mert az térben és időben is rugalmasabb munka, aztán amikor meglepően jól ment a tolmácsolás (persze nem lett belőlem egy csapásra profi, csak a saját elvárásaimon felül teljesítettem), kezdtem hajlani rá, hogy mégis inkább ezt a szakirányt válasszam. (Tizenévesen egyszer már álmodoztam arról, hogy tolmács leszek, nem is emlékszem már, mikor és főleg miért döntöttem úgy, hogy inkább közgazdász szakot fogok végezni...) Tehát lehet, hogy pár éve múlva én is így ülök majd a kabinban:

Egészen más egyébként a bölcsészkarra (vagy legalábbis a mi tanszékünkre) járni, mint a Műegyetemre. Gimi óta nem írtam ennyi házit, és a tanárok nagyjából a második héten már tudták a nevünket. "Újra kell tanulnom" szavakat, például Neptun helyett itt ETR van, HK helyett HÖK, KTH helyett TO, és szemináriumnak hívják a gyakorlati órákat, sőt jelentősége is van annak, hogy ezek nem előadások. Néha éreztem hátrányát annak, hogy eredetileg nem vagyok bölcsész, egy-két nyelvészeti fogalomnál csak pislogtam és gyorsan jegyzeteltem, hogy később utána tudjak nézni. Gyakran viszont éppen azt tapasztalom, hogy a gazdasági ismereteim előnyt jelentenek, például az angol szövegeknél nem akadok fenn olyan rövidítéseken, mint az IPO.