2012. június 22., péntek

Az első szinkron

Múlt pénteken szakmai gyakorlat címén lehetőségem nyílt tolmácsolni egy egynapos konferencián. Nagy bátran jelentkeztem rá, pedig az előzetes információk alapján két angol anyanyelvű résztvevőnek kellett volna fülbesúgós módszerrel tolmácsolni a magyar előadásokat, én pedig még sosem csináltam ilyet. A mesterszakon ugyanis csak az ún. konszekutív (tehát követő) tolmácsolást tanítják. Mégis úgy éreztem, kár lenne kihagyni bármilyen gyakorlási lehetőséget. Nyilván a szervezők is tudták, hogy diákoktól nem várható el a tapasztalt tolmácsok profizmusa, de mi nagyon igyekeztünk. Az a helyszínen derült ki, hogy megfelelő technika is a rendelkezésünkre áll, így kissé megkönnyebbülve bevonultunk a kabinba, hogy kényelmesebb körülmények között dolgozzunk, az angolok pedig fülhallgatót kaptak, így nem zavartuk a többi résztvevőt az állandó suttogással.
Szerencsére angolról magyarra nem kellett dolgozni, ennek köszönhetően az első előadás alatt kikapcsolt mikrofonnal bemelegíthettünk, és megkaptuk a lehetőséget szerző tanárnőtől a jó tanácsokat is. Nagyjából 10 percenként váltottuk egymást (a profik 20-at bírnak, de mi még nem vagyunk azok), és sikerült úgy beosztanunk magunkat, hogy nekem nem kellett elméleti nyelvészetről beszélni (amiről a közgazdász diplomámmal nem sokat tudok), viszont a szoftver bemutatójánál teljesen képben voltam, mert használtam már, így egészen jól boldogultam. Nagy élmény volt az egész, nagyságrendekkel élvezetesebb, mint amire számítottam, tiszta flow! Az egyik angol vendég, aki hallgatta a produkciót, már az ebédszünetben megdicsért minket, ami szerintem hatalmas elismerés. És egész végig azt éreztem, hogy megtaláltam a helyem a világban. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése