Hóesés és advent

Hétvégén végre megérkezett az első hó! Érden hatalmas pelyhekben hullott, én reggel csak álltam a konyhában, szinte megigézve bámultam kifelé az ablakon, nem tudtam betelni a látvánnyal. Gyerekként mindig hittem benne, hogy gyógyító hatása van, mert telente rendszeresen megfáztam, de a vágy, hogy kimehessek játszani ebbe a fehér csodába, mindig erősebb volt, mint a betegség, és egyetlen nap alatt újra egészséges lettem. Ma Erikával egész nap felváltva nézegettük az előrejelzést és a felhőket, hogy jön-e már a beígért havazás. Egyelőre nem érkezett meg, de bízom benne, hogy ami késik, az nem múlik…

Minden évben szurkolok, hogy fehér legyen a karácsony, ennek a jele a hóváró doboz is a bejegyzések fölött. Tavaly ezt úgy sikerült megvalósítani, hogy síelni mentünk az osztrák-olasz határhoz. :) Ebben az évben nem tervezünk ilyesmit, viszont az idei adventi időszak más okból különleges számomra. Bizsergető érzés örömteli várakozással tölteni az időt! (Feledteti a macedón projektet is, amire valószínűleg amúgy is hiába várnék.) Tulajdonképpen ez lenne az advent lényege, hogy ráhangolódjunk valami különlegesre, ami teljesen más, mint a szürke hétköznapok. Utoljára 18 éves koromban karácsonyoztam Érden, de örömmel jelentem, hogy a lakásunk már használható állapotban van, szombaton megvettük a kiszemelt hálószobabútort, és hősies erőfeszítések árán sikerült össze is szerelnünk, gyakorlatilag nincs már akadálya a költözésnek. Tennivaló maradt még bőven, de nem akarom a végtelenségig húzni-halasztani, hogy birtokba vegyük az új otthonunkat.