Digitális Gutenberg

Karácsony óta könyvmoly vagyok, mert e-könyv olvasót kaptam Balázstól, és egy-egy szerzőtől sorra olvasom a műveket, váltáskor még csak föl sem kell állnom a hintaszékből (az lett a kedvenc "olvasókuckóm", mert nagyon kényelmes, és jók a fényviszonyok).

Nosztalgiából vagy talán romantikus hangulatból Jókaival kezdtem, és ugyanúgy bele tudtam merülni, mint tizenévesen, amikor még a nagypapa könyvespolcáról vettem le a köteteket. (Nála az volt a szabály, hogy bármilyen könyvet kölcsönad, külön elkérnem sem kell, csak tegyem vissza a helyére, ha végeztem vele. Gyakran éltem a lehetőséggel.) Egyedül a Névtelen várnál fogyott el a türelmem, mikor hosszú oldalakon keresztül csatákról és hőstettekről olvastam a leírásokat, és úgy éreztem, a regény szempontjából nem is volt jelentőségük. Különben sem szeretem az egymást "hősiesen" gyilkolászó férfiakról szóló történeteket. Utálom a vérontást, háborús filmeket sem vagyok hajlandó megnézni. Amit viszont szeretek Jókainál, azok az izgalmas cselszövések, a manipulációk, a szerelem hatalma, a keresztény értékrend megkérdőjelezése. Utóbbira remek példa A három márványfej, ahol az Ószövetségben is megtalálható többnejűség a központi téma. Nyilván nem tartom követendőnek ezt az életmódot, de jól rávilágít a Biblia önellentmondásaira. Az Ahol a pénz nem isten kapcsán elgondolkoztam azon, tudnék-e olyan körülmények között élni, mint a történet szereplői. Először tetszett, hogy a civilizáció ártalmaitól távol és - legalábbis kezdetben úgy gondoltam - a természettel harmóniában élnek, de kiderült, hogy inkább legyőzni akarják azt. Ez nyilván a reformkor szelleme, sajnos sok területen ma is aktuális. Szerintem túlhaladott nézet (illetve annak kéne lennie) a hasznos és káros élőlények megkülönböztetése, és nem tartom a fejlődés jelének, ha az ember átalakítja a tájat, és gépek, járművek fekete füstje száll az ég felé. Tehát a nagy mesemondónál nem az elvek fogtak meg, a karakterek többsége is túl elvont, idealizált, a hangulat és a leírások viszont elvarázsolnak, nála ezek adják meg az olvasás igazi élményét.

A változatosság kedvéért beiktattam egy papíralapú Harry Pottert, mert újranézve a filmeket rájöttem, hogy Dolores Umbridge figuráját akár a volt osztályfőnökömről is mintázhatták volna, és rögtön rajongó lettem. :)

Aztán jött Douglas Adams. Az Útikalauz köteteivel már régóta szemeztem, és tényleg nagyon szórakoztatóak. Annyira abszurd az egész történet, hogy gyakran nem bírtam megállni, és hangosan fölolvastam belőle, a családom derültségére. Három kedvenc részem van:

• Marvin, a Paranoid Android megállítja a szintén robot tankot, ami sokkal nagyobb és erősebb nála, viszont nagyon buta
• az Útikalauz leírása arról, hogyan tanulhatunk meg repülni
• Arthur és Fenchurch együtt röpködnek (szívből sajnáltam, mikor a lány eltűnt)

A sok fantázia szülte világ után kicsit foglalkozni kezdtem a valósággal is, már régóta a polcomon várt Bryan Sykes tollából az Éva hét leánya. A költői cím ellenére tudományos a téma: a professzor a mitokondriális DNS elemzése alapján vizsgálta a leszármazási vonalakat. Alátámasztotta például, hogy a polinézek Ázsia, és nem Amerika felől érkeztek a szigetvilágba; hogy a neandervölgyi nem az ősünk, hanem kiszorította őt a cromagnoni ember; de ami a legizgalmasabb felfedezés volt, az a hét európai ősanya. Anyai ágon (a mitokondriális DNS-t mindenki csak az anyjától örökli) a mai európaiak túlnyomó többsége hét klán egyikébe tartozik, azaz a családjuk visszavezethető egy-egy több ezer éve élt ősanyára. Sykes nevet adott nekik, és néhány oldalas elképzelt életrajzot is kaptak, természetesen az akkori körülményeknek (pl. jégkorszak) megfelelőt. Rögtön kíváncsi is lettem, hogy én vajon melyikükkel tarthatok rokonságot, de kiderült, hogy még távolabbra visszamenve az időben létezik egy "mitokondriális Éva" néven emlegetett nő, aki minden ma élő ember közös őse. Tulajdonképpen egyetlen nagy család vagyunk, mind a hatmilliárdan. Na jó, elismerem, ez most egy kicsit csöpögős megfogalmazás, de számomra éppen az volt a meglepő, hogy ennek van tudományos alapja.