Nagyon szeretem azokat a kezdeményezéseket, amik azon alapulnak, hogy osszuk meg egymással, amink van. Most nem jótékony szervezetek támogatására gondolok vagy a szegényeknek adott ételadományokra (bár ezek is fontos dolgok), hanem olyan kölcsönösen előnyös rendszerekre, mint például a telekocsi, a kanapészörfölés vagy a címben említett könyves ötlet. Utóbbi nagyon egyszerű modell: beszerzed, elolvasod, regisztrálod, "szabadon engeded", más megtalálja, a honlapon feljegyzi, és ez ismétlődik, szerencsés esetben hosszasan és sok szereplővel. Egész közösség tud kialakulni az olvasnivalók útja mentén!
Körülbelül egy hónappal ezelőtt, mikor éppen a szemetet vittem le, így találtam két könyvet a kukák mellett. Ez rosszul hangzik, de nem úgy kell elképzelni, hogy a földön, a koszban hevertek, hanem a kertben lévő fedett kukatárolóban áll egy műanyag láda (azt tippelem, télen ebből lehet felszórni a jeges utat, hogy ne csússzon), és annak a tetején máskor is láttam olyasmit, ami valakinek már nem kellett, de még használhatónak ítélte, például egy pár szandált. A használt cipők nem hoznak lázba, de egy könyv mindjárt más! Ráadásul rögtön kettő - ezen a napon már érdemes volt felkelni! Az ilyen felfedezés önmagában is izgalmas, de igazán lelkes attól lettem, hogy ott virított rajtuk a BookCrossing matrica. A linzi városi könyvtár selejtezte le őket idén tavasszal, és azóta utaztak. Azt sajnos nem tudom, hogy kinél, merre jártak, mert az illető(k) nem írt(ak) bejegyzést a honlapon. Én viszont a héten naplóztam, hogy megtaláltam a krimit, nagyon tetszett a morbid humora, és olvasás után a közeli nyilvános könyvszekrényben "engedtem szabadon".
Teljesen el vagyok ragadtatva a helytől, a padokkal és az árnyékot adó fával egyike azoknak a tereknek, amelyektől Linz olyan szerethető város. Nagyon remélem, hogy a könyvet egyszer majd megtalálja valaki, akinek van kedve részt venni a játékban, és elmeséli nekem meg a többi könyvrajongónak, mi lett vele. A honlap szerint némelyik kötet sajnos végleg eltűnik szem elől, másokról esetleg csak évek múltán érkezik életjel, így abban nem bíztam, hogy hamarosan hírt hallok felőle, de titkon persze reméltem, hogy nem marad észrevétlen a tettem. Így aztán majdnem kiugrottam a bőrömből örömömben, mikor ma délelőtt megláttam az üzenetet: egy leondingi, nagyon aktív BC-tag köszönetet mondott, hogy megmentettem a könyveket. Rögtön ismerősnek is jelölt, és a profiljából megtudtam, hogy az olvasni és az élményben osztozni szeretők havonta összegyűlnek a Wissensturmban, ami a lakásunktól sétatávra van. Na jó, hosszabb sétányira, de lehet, hogy egy ilyen program megérné a fáradságot...
Ausztria egyébként BC-nagyhatalomnak számít, csak néhány országból regisztráltak több könyvet, mint innen, de azok jóval népesebb helyek, pl. Németország vagy az USA. Kíváncsi voltam, vajon Magyarországon mennyire elterjedt a dolog, és csalódást éreztem, hogy csak 12 példány kering ott. Lehet, hogy ha legközelebb hazalátogatok, fogok egy tucatnyit apu régi könyveiből, és megduplázom az állományt. Jó móka lenne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése