Eredetileg nem ezt terveztük, de úgy alakult, hogy én jöttem Linzbe, és Gergővel közösen rendezkedtünk be egy belvárosi tetőtéri lakásban. Linzben nagyon sokan laknak a GWG bérlakásaiban, ez egy önkormányzati cég, ami egész tömböket épít és rehabilitál, néhány lakást elad, a többit pedig bérelni lehet, a piacinál alacsonyabb áron. Természetesen nagy a kereslet rájuk, Gergő már egy éve várólistán volt, és nem sokkal az érkezésem előtt végre felajánlottak neki egyet, amibe azonnal bele is szeretett. Három napunk volt eldönteni, kérjük-e, ebből én kettőt még Angliában töltöttem, ami kicsit nehezítette a helyzetet. Skype-on keresztül nagyon szűkösnek tűnt a fürdőszoba, és különben sem szeretem, ha a vécével egyben van, de a helyi ismerősök szerint ilyen méretű lakást nem találunk külön vécével (vagy ha mégis, csak horror áron). Utolsó nap megnéztem a helyet élőben, tényleg nagyon közel van mindenhez, és remek a kilátás a hegyekre.
Tehát kivettük. Alig egy hónap alatt be is költözünk. Persze gőzerővel kellett dolgozni rajta, de szerintem elég hatékonyak voltunk, ennyi idő alatt mindent megmértem, alaprajzot készítettem, megrendeltük az IKEÁban a bútorokat (106 csomag, 819 kg), felcipeltük a lépcsőn a mosógépet és a fagyasztós hűtőt, kiürítettük és átadtuk a kollégiumi szobát, ahol Gergő addig lakott, összeszereltük itt a konyhaszekrényeket, Gergő bekötötte a csapot, mosogatót, sütőt, főzőlapot, összeraktuk az ágyat, ruhásszekrényt, komódokat, székeket, asztalokat, polcokat, sőt fűszerkertünk is lett.
Gergő még Magyarországról is elhozott egy csomó cuccot (én már nem fértem volna be a kocsiba). Már csak el kellett pakolni őket! Amivel egy picit elakadtunk, az a mosógép, mert ugyan elfér ott, ahová szántuk, de csak oldalt fordítva lehet odáig betolni, és nagyon úgy tűnt, emelés nélkül nem lehet irányba állítani. Aki ismer minket, az tudja, hogy nem a széles vállunkról vagyunk híresek, szóval azt elvetettük, hogy ketten átemeljük a gépet a kád fölött, és első körben kézzel mostunk. Abban bíztam, csak lesz valaki barát/kolléga/ismerős/akárki, aki besegít, de végül egyik délután összeszedtük minden erőnket, és megoldottuk mi magunk. Azóta élvezzük, milyen szép lett a közös otthonunk.
Tehát kivettük. Alig egy hónap alatt be is költözünk. Persze gőzerővel kellett dolgozni rajta, de szerintem elég hatékonyak voltunk, ennyi idő alatt mindent megmértem, alaprajzot készítettem, megrendeltük az IKEÁban a bútorokat (106 csomag, 819 kg), felcipeltük a lépcsőn a mosógépet és a fagyasztós hűtőt, kiürítettük és átadtuk a kollégiumi szobát, ahol Gergő addig lakott, összeszereltük itt a konyhaszekrényeket, Gergő bekötötte a csapot, mosogatót, sütőt, főzőlapot, összeraktuk az ágyat, ruhásszekrényt, komódokat, székeket, asztalokat, polcokat, sőt fűszerkertünk is lett.
Gergő még Magyarországról is elhozott egy csomó cuccot (én már nem fértem volna be a kocsiba). Már csak el kellett pakolni őket! Amivel egy picit elakadtunk, az a mosógép, mert ugyan elfér ott, ahová szántuk, de csak oldalt fordítva lehet odáig betolni, és nagyon úgy tűnt, emelés nélkül nem lehet irányba állítani. Aki ismer minket, az tudja, hogy nem a széles vállunkról vagyunk híresek, szóval azt elvetettük, hogy ketten átemeljük a gépet a kád fölött, és első körben kézzel mostunk. Abban bíztam, csak lesz valaki barát/kolléga/ismerős/akárki, aki besegít, de végül egyik délután összeszedtük minden erőnket, és megoldottuk mi magunk. Azóta élvezzük, milyen szép lett a közös otthonunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése