2011. május 25., szerda

Tower, City, Soho

Mivel csak néhány napunk volt Londonra, és korábban már mindketten jártunk ott, úgy döntöttünk, hogy nem pazaroljuk az időt múzeumlátogatásra. Szerencsére az időjárás is kedvezett a sétálgatásnak - egyszer sem esett az eső!
Természetesen eljutottunk a klasszikusnak számító helyszínekre is, mint például a Tower környéke. Itt óriási mázlink volt, ugyanis amint át akartunk menni a hídon, megszólaltak a szirénák, és lezárták a közepét, ugyanis egy magas vitorlás miatt föl kellett nyitni. Úgy tudom, ez elég ritka esemény, az összegyűlt tömegben valaki azt mondta, 7 évvel ezelőtt látott ilyet utoljára. Fölvettem az eseményt, hogy dicsekedhessek vele. :) Ide sajnos nem sikerült feltölteni, de a Picasán a fényképek között elhelyeztem a fölnyitásról és a leengedésről (más szemszögből) készült kisfilmet is.

Még itthon beszereztem egy rendhagyó útikönyvet, és a Szt. Pál székesegyháztól annak a javasolt útvonalain indultunk el fölfedezni a City-t.

A környéken a legjellemzőbb látvány a sötét öltönyösök hada volt, meggyőződésem, hogy felülnézetből hangyabolyra emlékeztethet a város. A rózsaszín kardigánommal nagyon kilógtam a sorból. :) Autót meglepően keveset láttunk, viszont annál több bicikli parkolt az irodaházak körül. Úgy látszik, működik a dugódíj, és a TFL (a BKV ottani megfelelője) napijegyének sem véletlenül árulják a csúcsidőn kívül (reggel 9:30 után) érvényes változatát. A tipikus taxik és emeletes buszok csak úgy rajzottak, néha egy-egy hibrid (Toxota Prius) vagy elektromos autó (G-Wiz) törte meg az egyhangúságot, és elvétve láttunk néhány luxusmárkát (Maserati, Rolls Royce Phantom - a megnevezéseket csak Balázstól tudom).
Lelkesen fotóztam útközben, egyik kedvenc témám a cégérek megörökítése (azt hiszem, ez a vonzalom Bécsben kezdődött), de vadásztam a könyvnek köszönhetően megtalált érdekességekre is. Ízelítőül megmutatok itt párat, amikhez talán jól jön némi magyarázat:


Emléktábla a Postman's Parkban. Aki látta a Közelebb (Closer) című filmet, annak ismerős. Aki nem, az nézze meg, vagy érje be annyival, hogy Alice Ayres önfeláldozása késztette arra G. F. Watts-ot, hogy létrehozza az emléktáblák falát.


A Gresham's College udvara. Ez egy szabadegyetem, kutatások folynak, és rendszeresen tartanak a nyilvánosságnak szánt, ingyenes előadásokat. Másnap éppen a megoldható és megoldhatatlan matematikai problémákról szólóra ülhettünk volna be, de Balázs leszavazta. :)


A szótárkészítő Dr. Johnson háza. Az ő nevével a Hiúság vásárában (Vanity Fair) találkozhatunk. (A könyvet elolvasni érdemes, a filmváltozat szerintem harmatgyengére sikerült.)

Ami még megfogott a városban, az a reggeliző- és ebédelőhelyek választéka. Az irodaházak között lépten-nyomon gyorséttermekbe botlottunk, de nem McDonald's és Burger King volt ennyi, hanem Pod - Good Food és Pret a Manger. Adalékanyagmentes, fair trade-es vagy helyben elkészített, friss, organikus ételek és italok várták az éhes öltönyösöket/kosztümösöket, akik hosszú sorokban érkeztek. A többség elvitelre kérte az ebédet (úgy olcsóbb is), de aki leült elfogyasztani, az rögtön szelektíven dobhatta ki a maradékot: fém, üveg (külön csap az elöblítéséhez), papír, komposztálható anyagok. Lenne mit tanulnunk a londoniaktól!


Estére maradt a Soho meglátogatása. A Picadilly Circust éppen föltúrták (úgy fest, mint Pesten a négyes metró leendő állomásai), viszont a környező utcákban megtaláltuk azt a hangulatot, amit kerestünk: színek kavalkádja, speciális kis üzletek (asztrológia, vitorlázás, hangszerek), rengeteg ember. Betértünk egy könyvesboltba (útba is esett, meg rajongó is vagyok :$), és egy skót írónő novelláskötetével lettem gazdagabb. Közös érdeklődési körünk a madármegfigyelés - tényleg nem hagyhattam ott! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése