Korfu varázslatos hely. Rengeteg az olajfa, a vörösbegy és a macska, a tenger színe pedig a smaragdzöldtől a türkizen át a sötétkékig változik.
Mindez október végén is gyönyörű volt, hiszen a látnivalóknak nem számít, hogy 40 vagy "csak" 20 fokos a levegő körülöttük. Igaz, a tengerben nem fürödtünk (én nem is készültem fürdőruhával), csak térdig mentem a vízbe, amit meglepő módon nem éreztem hidegnek, csak kellemesen hűvösnek. Jártunk viszont többek között a Pantokratornál ("Mindenható"), ami a sziget legmagasabb hegycsúcsa,
a Canal d'Amournál, ami egy gyönyörű sziklaképződmény (nem csoda, hogy romantikus babonák fűződnek hozzá),
A helyiek mentalitása kapcsán Balázsnak az volt az észrevétele, hogy már érti, miért megy csődbe az ország. Több, egyébként nagyon szép helyen találkoztunk szemétkupacokkal (olyan helyekre hordták oda a hulladékot, ahová inkább kilátót kellene építeni a kirándulóknak), és gyakran hiányoltam a görög vendégszeretet megnyilvánulásait, például a pincérek és bolti eladók részéről. Sokan úgy döntöttek, ez a hónap már nem tartozik a szezonhoz, tehát nekik sem kell dolgozniuk egészen jövő tavaszig. A sziget déli részén szinte minden zárva tartott, alig találtunk egy kávézót, ahová beülhettünk inni valamit. A szállásunk a középső régióban volt, itt sem tapasztaltunk nyüzsgést, nem is sikerült motort bérelnünk, mert azok a kölcsönzők már bezártak, találtunk viszont a közelben néhány bérelhető autót. Balázs szeme fölcsillant, mikor meglátta a sárga Peugeot 306 CC-t, rögtön le is alkudta az árát elfogadhatóra, így néhány napig kabrióval jártuk a környéket.
Kedvenc helyünk egy Dionüszosz nevű étterem lett, aminek a kertjéből egy gyönyörű, kiépítetlen strandhoz vezető ösvény indul,
és a tulajdonos nagyon derűs, barátságos ember. Panziót is üzemeltet a szomszédos épületben - ha legközelebb Korfura megyünk nyaralni, biztosan ott szállunk meg!
Mindez október végén is gyönyörű volt, hiszen a látnivalóknak nem számít, hogy 40 vagy "csak" 20 fokos a levegő körülöttük. Igaz, a tengerben nem fürödtünk (én nem is készültem fürdőruhával), csak térdig mentem a vízbe, amit meglepő módon nem éreztem hidegnek, csak kellemesen hűvösnek. Jártunk viszont többek között a Pantokratornál ("Mindenható"), ami a sziget legmagasabb hegycsúcsa,
a Canal d'Amournál, ami egy gyönyörű sziklaképződmény (nem csoda, hogy romantikus babonák fűződnek hozzá),
és az Achilleionban, ahol Sissi igyekezett felejteni a Rudolf halála miatt érzett bánatát.
A helyiek mentalitása kapcsán Balázsnak az volt az észrevétele, hogy már érti, miért megy csődbe az ország. Több, egyébként nagyon szép helyen találkoztunk szemétkupacokkal (olyan helyekre hordták oda a hulladékot, ahová inkább kilátót kellene építeni a kirándulóknak), és gyakran hiányoltam a görög vendégszeretet megnyilvánulásait, például a pincérek és bolti eladók részéről. Sokan úgy döntöttek, ez a hónap már nem tartozik a szezonhoz, tehát nekik sem kell dolgozniuk egészen jövő tavaszig. A sziget déli részén szinte minden zárva tartott, alig találtunk egy kávézót, ahová beülhettünk inni valamit. A szállásunk a középső régióban volt, itt sem tapasztaltunk nyüzsgést, nem is sikerült motort bérelnünk, mert azok a kölcsönzők már bezártak, találtunk viszont a közelben néhány bérelhető autót. Balázs szeme fölcsillant, mikor meglátta a sárga Peugeot 306 CC-t, rögtön le is alkudta az árát elfogadhatóra, így néhány napig kabrióval jártuk a környéket.
Kedvenc helyünk egy Dionüszosz nevű étterem lett, aminek a kertjéből egy gyönyörű, kiépítetlen strandhoz vezető ösvény indul,
és a tulajdonos nagyon derűs, barátságos ember. Panziót is üzemeltet a szomszédos épületben - ha legközelebb Korfura megyünk nyaralni, biztosan ott szállunk meg!
Az egy hét alatt kb. 450 fotónk készült, ezeknek nagyjából a felét fel is töltöttem a Picasára. Jó nézegetést!
